Szűcs műveinek kiindulópontja számos esetben (talált) valós képek, képeslapok és újságillusztrációk. Ezeknek az életet „objektíven” tükröző képeknek a feldolgozása, (át)értelmezése által teremt Szűcs a vásznon egy újabb, szubjektíven befogadott világot. Szűcs figurális, a valóságot sajátosan leképező festészete tökéletesen illeszkedik a német idealizmus kiemelkedő alakjának, Friedrich Schlegelnek szavaihoz: „A valóságot nem lehet megtalálni, csupán elő lehet állítani. A valóság teljesen relatív.” Ezzel a relatív valóságélménnyel, a „valós” történelem megismerésének a lehetőségeivel és korlátaival sokat foglalkozott Goethe is. Ahogyan Goethe, úgy Szűcs is képes a jelen és a múlt, a valódi és a képzelt mozzanatok egybelátására: a múlt goethei – ha tetszik szűcsi – átérzésének lényege csak látszólag irányul visszafelé. Nem emlékállításról van szó Buster Keatonnak, Columbonak, vagy egy-egy megtörtént eseménynek. Ahogy Goethe a Lahn folyón hajózva felfigyelt a parton egy középkori várromra, és a rom magas falán egyszeriben látni vélte a vár urát is, amint szellemkezével integetve üdvözölte az utazó hajóst, úgy jelennek meg Szűcs alakjai is a vásznon. Mi magunk egészítjük ki egy valós? egy fiktív? egy múltbéli? motívummal, gondolattal. Szűcs ábrázolóképességének ereje magával ránt minket a képi világba: olyan ez a viszony, mint amikor a hős a világra hat, s a világ visszahat. Miként Goethe sem, Szűcs sem „egymásból objektív szükségszerűséggel kibomló tárgyi problémák puszta egymásra következését látja, hanem a karaktert, az embert keresi, aki a problémákat először felfedezte, majd szellemével megpecsételte.”

Szűcs legújabb munkái a legkevésbé sem objektívek. A történelem menetében létezésük azonban immáron ténykérdés. A jelennel, a valósnak hitt, érzett eseményekkel játszanak Szűcs képei, amelyekbe hol benne érezzük magunkat, hol a múlt egy pillanatát, hol a fikciót látjuk: a valóságot, az igazságot azonban sohasem találhatjuk meg. Szűcs sajátos, örök kérdező, szüntelen kereső, kutató személyisége mutatkozik meg képein.

Szűcsnek e munkái a két évtizede elkezdett úton haladnak tovább. Életművét képesek vagyunk töretlen egésznek látni, s nem tovaillanó mozzanatok sokaságára felosztani. A kiállított művek újabb állomást jelentenek a figurális festészet 21. századi újraértelmezésében.