Az EJTECH művészduó – Kárpáti Judit és Esteban de la Torre – munkássága a hang, a textil anyagszerűsége és a technológiai interakciók közötti átjárhatóságot vizsgálja. Split Weft című bemutatkozó kiállításuk az acb Galéria legújabb, Bak Imre Terében valósul meg, amely a tervek szerint nem csupán kiállítótér, de a hazai kortárs képzőművészet kísérleti platformjaként is működik majd.
A kiállítás címe – Split Weft (Felbontott vetülék) – a textilművészet és textilipar egyik alapfogalmára utal: a vetülékre, amely a szálaknak a láncfonalra merőleges rendszerét jelzi a szövött anyagokban. A művészek ezt a szerkezeti motívumot bontják le és értelmezik újra saját techno-spirituális vizuális nyelvükön keresztül.
A tér központjában egy selyemtextil lóg, amelyből a művészek kézzel fejtették ki a láncfonalakat a középső részen. Ez a precíz, meditatív folyamat nem pusztán formai beavatkozás, hiszen az anyag felbontásának gesztusa egyúttal új érzéki és fogalmi tapasztalatok létrehozását is célozza. A kifejtett szálakat ennek megfelelően egy kísérleti hangkompozíció hozza rezgésbe, így a textil és a tér egyaránt pulzálni kezd, mintha maga az anyag alakulna át hanghullámokká.
Az így felbomló textil homályos, nem állandó állapota a kvantum hullámfüggvényre utal – amikor minden lehetséges út egyszerre létezik. Akárcsak Schrödinger híres macskája, amely egyszerre élő és halott, a textil egyúttal a meghatározhatatlanság metaforájává is válik, olyan összefonódott potenciálmezővé, ahol a valóság még nem omlott össze egyetlen rögzített állapottá. Ennek megfelelően a hangrezgések láthatatlan összefonódási erőkként működnek, amelyek úgy kötik össze a teret, hogy az anyagot és az érzékelést egy közös kvantumkoreográfiába terelik.
A kinetikus installációval szemben egy hőtranszfer technikával készült nyomat a textil mozgásának egyetlen befagyott pillanatát rögzíti. Ez a nyomat voltaképp maga a hullámfüggvény összeomlása és annak vizualizációja: a lehetőség tényleges valósággá sűrűsödése, tehát az a kvantumfizikai megfigyelő-hatás, amelyben maga a megfigyelés határozza meg a végső állapotot. Ez Schrödinger karácsonyának másnapja – amikor a végtelen lehetőségekből végül az egyetlen valós kimenetel tárulkozik fel.
A Split Weft nem csupán kortárs textilművészeti kísérlet, hanem a kvantumfizika kulturális hatásait körüljáró érzéki meditáció is. A mű felvillantja a „felbomló kvantikus megvilágosodás” rideg tényeit, miközben megkérdőjelezi a klasszikus valóságfogalmainkat azáltal, hogy feltárja annak összefonódott, megfigyelőtől végső soron sohasem függetleníthető természetét. Az installáció egyúttal tökéletesen megtestesíti az EJTECH radikális techno-spiritualista esztétikáját is: azt a szemléletet, amely szerint az installációk, hangrendszerek és puha interfészek olyan eszközök, amelyek nemcsak kezelhető berendezések, hanem tapasztalati instrumentumok is – akárcsak egy tengerparti kráter, amely a csillagos égbolt és így az egész univerzum megfigyelésére is szolgál. Ezek az alkotások olyan kapuk, amelyek egyéni folyamatokat indítanak el, mindeközben képesek elmosni vagy épp összekötni az objektum és a szubjektum közötti feltételes határt, arra hívva a nézőt, hogy érzékelésének és belső kibontakozásának eszközeként tekintsen rájuk.

A mű ugyanakkor felfogható csendes tisztelgésként a történeti neoavantgárd öröksége előtt is, hiszen az EJTECH munkái szorosan kapcsolódnak ahhoz a művészeti párbeszédhez, amelyet az acb Galéria és az acb ResearchLab már hosszú évek óta folytat a kísérleti textilművészet újrakontextualizálásához és generációkon átívelő relevanciájának feltárásához, mind Kelet-Európában, mind az egyetemes művészettörténet viszonylatában.