Selma Selman 1991-ben született Bihácson, egy kis boszniai településen. A roma származású fiatal boszniai művésznő Veso Sovilj és Mladen Miljanović tanítványa volt a Banja Luka-i Képzőművészeti Akadémián (boszniai Szerb Köztársaság), jelenleg pedig a New York állambeli Syracuse Egyetemen folytatja tanulmányait. A performansz, a videó, a fotográfia és a festészet műfajaiban alkot. Munkáival egyszerre öleli fel illetve bontja le a roma sztereotípiákat saját tapasztalatain, élethelyzetein és történetein keresztül, ugyanakkor roma származású boszniai női alkotóként önmaga sajátos helyzetére is reflektál.

Ahhoz, hogy folyamatosan kilépjen a státusza által meghatározott pozícióból és mindenfajta gender-alapú és faji megkülönböztetés, üldözés, trauma és feszültség alól emancipálja magát, gyakran saját testét használja szócsőként, melyen keresztül küzdelmeit, elkeseredését, dühét, félelmét, ellenállását és a túlélésért vívott harcát közvetíti. Selman a volt jugoszláv korszakon átívelő, hosszú múltra visszatekintő kritikai és politikai performanszművészet legifjabb és legizgalmasabb zászlóvivőinek egyike. Ahogyan a testét, a női létállapotot, de még délkelet-európai és roma származását is becsatornázza munkáinak diszkurzív tartalmába, az nem más, mint Ladik Katalin vagy Tanja Ostojić képző- és performanszművészetének friss és erőteljes folytatása.

A fiatal művész acb Galériában történt első bemutatkozása az Identifikáció: Terepgyakorlatok Ladik Katalin után című csoportos kiállításon történt, ahol fotókat mutatott be, illetve egy performanszot dokumentáló videót. Ezúttal első önálló kiállításán legújabb fémhulladékra festett képeit, egy önarckép-rajzsorozatot, fotográfiákat és egy kifejezetten Budapestre létrehozott performanszot mutat be. Selma Selman fémhulladék-festményei – (olykor szimbolikus) önarcképek, családi portrék, hétköznapi boszniai életképek és benyomások, illetve a művészettörténet számára meghatározó figuráira vagy műveire utaló hivatkozások – személyes képi naplóvá állnak össze. A festmények hordozójaként szolgáló fémhulladék a családja küzdelmes létére utal, ahogyan édesapja ehhez hasonló fémhulladékot kénytelen gyűjtögetni és eladni, hogy családját fenntartsa. Azzal, hogy festményei alapjául ezt az anyagot használja, Selma Selman szimbolikusan saját személyes üzenete, származása hordozójává alakítja ezt a látszólag haszontalan felületet, erős alapot formálva, amely túlmutat a nyomoron, a diszkrimináción és a sztereotípiákon.

Rajzsorozata még intimebb műegyüttest alkot, hiszen saját női testével való küzdelmeit, szenvedéseit, és rossz közérzetét tematizálja, miközben a társadalom és különösen saját családja által hozzákapcsolt gender-alapú elvárásokra is reflektál. Selma Selman munkái valóban tele vannak feszültséggel és hasadásokkal, ahogy a művész folyamatosan próbálja befoltozni a sebeket, a származása – és az azáltal képviselt összes teher – és kortárs művészként megélt autonóm léte között húzódó repedéseket és tátongó hasadékokat.

Az acb Attachmentben rendezett kiállítására Selma Selman egy új performansszal készül, melynek során egy tűzoltó fejsze segítségével szétzúz egy rakás porszívót. A családja létfenntartási módjára történő ismételt utaláson túl a performansz egy olyan háztartási eszköz megsemmisítésére irányul, amely több mint egy évszázada a háziasszonyok rabszolgasorának szimbóluma, ráadásul katartikus pillanat, amikor a művész könnyíthet a benne dúló feszültségen, amely egyszerre felemészti és építi.