Roskó Gábor acb Galériabeli kiállításán legújabb festményeit és egy kerámia-installációját mutatja be. A művész új festményei, bár ezer szálon kötődnek a Roskót jellemző sajátos festői univerzumhoz, látványos elmozdulást mutatnak korábbi műveihez képest. Az új, nagyobb méretű kompozíciók jelekre és az azok közötti viszonyokra épülnek, és nélkülözik a narrativitást. A motívumok alapjai a korábbiakhoz hasonlóan az egyetemes emberi kultúra vizuális toposzai kiegészülve hétköznapi használati tárgyakkal. Több festményen is feltűnik egy különös, antropomorf képződmény, melyet Roskó háromdimenziós formában is megvalósított, és kerámia-installációként mutat be. A festmények stilárisan is eltérnek a korábbiaktól: a motivikusan redukált eszköztár nagyvonalú, laza, vékony rétegben felvitt festésmóddal társul.

Az 1980-as években festőként indult Roskó az évtized végétől a kerámia és a grafika médiumával bővítette eszköztárát. Figuratív alkotásai mindhárom műfajban saját korának (fizikai vagy szellemi) realitásaiból indulnak ki, melyek átszűrve egy allegorikus-ironikus, változatos történelmi hagyományokból merített utalásokkal tarkított szubjektív kifejezésmódon, enigmatikus és időtlen művekként állnak nézőjük előtt. Történelmi referenciái között megtaláljuk a zsidó hagyomány mellett több ókori kultúra vizuális és irodalmi (főként mitikus és fabulisztikus) emlékanyagát: a Földközi-tengeri kultúrák mellett a Közel-Kelet és a Távol-Kelet öröksége is fontos forrás Roskó számára. Festményein és grafikáin gyakran állatokat és embereket (valós, mitologikus és irodalmi személyeket), illetve belőlük alkotott hibrid lényeket (pl állatfejű emberalakokat) helyez szürreális életképekbe, máskor emberi, állati, növényi és tárgyi motívumokat szervez emblémaszerű, zárt kompozíciókba, mely utóbbi kerámiáinak képi világára is jellemző. Műveinek fontos eleme a szöveg, mely olykor a műben feliratként megjelenve, máskor a mű címeként kerül a képi tartalommal relációba, támpontot, további lehetséges réteget adva az értelmezés számára (akár a vizuális tartalom relativizálása, elidegenítése révén). Roskó Gábor művei, miközben számos eszközükkel relativizálják a jelent, olyan aktuális témákat vetnek fel, mint az antiszemitizmus, a kolonializmus különböző formái, vagy a nemzeti (identitás)politika. Az ezeket a felvetéseket (nemritkán állásfoglalásokat) a szimbólumokkal, allegóriával és iróniával átitatott képi világba transzponáló művek asszociációkra és gondolkodásra serkentik nézőiket, próbára téve fikcióval, valósággal, privát történelemmel, ideológiával kapcsolatos nézőpontjukat.

Támogatta az  NKA.