Mátrai Erik festőként végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetemen 2004-ben, azonban már diplomamunkája is egy videoinstalláció volt, s azóta született alkotásaira is a médiumokkkal való kísérletezés jellemző. Munkái között zömmel videókat, fotókat, objekteket, audiovizuális- és fényinstallációkat találunk, bár időnként visszatér az olyan hagyományosabb műfajokhoz, mint a rajz.

Mátrait művésszé érésének kezdetei óta a keresztény transzcendencia, illetve annak művészi kifejezési lehetőségei foglalkoztatják. Egyszerű szimbólumokat és parafrázisokat felvonultató művészetének inspirációs forrása általában személyes tapasztalat. A folyamatosan visszatérő, művészetét karakteressé rajzoló elemek, mint a morajló vagy csendben hullámzó víz, a tenger, a tűz, a fényjáték és a fényjelenségek mögötti művészi szándék az is, hogy alkotásai a tudatot alakító, nyugtató, meditációt elősegítő többletélmények is legyenek.

Porticus című kiállítása egyetlen hatalmas, a kiállítóteret teljesen betöltő fényinstalláció. A sötét, füsttel teli térben egy fénypászmákból kialakított virtuális oszlopcsarnok látható. Az oszlopcsarnok beosztása és arányai az ókori templomépítészet hagyományát idézi.

A művész több éve folytat kísérleteket a térrel és a fénnyel, melyek elsősorban a transzcendencia tapasztalatának megragadását és közvetítését célozzák. Mátrai indíttatása saját keresztény hitének transzcendenciatapasztalatából indul ki, ám installációi nyitva hagyják az egyéb vallási vagy kulturális megközelítések lehetőségét is.

A fény fizikai anyagként és térszervező elemként, de szimbólumként is meghatározó Mátrai installációiban. Porticus című kiállításán a padló és a mennyezet között párhuzamosan futó fénypászmák henger alakot formáznak, az antik oszlopok kannelúrázott struktúráját idézve, s ezekből a fényoszlopokból áll össze az oszlopcsarnok. A white cube sötétbe burkolózik, formája és határai nem érzékelhetőek, megszűnik mint tér, csak a fényoszlopok erdeje marad. A kiállítótér a szó szoros értelmében szakrális helyszínné lényegül át. A tapasztalati (vizuális- és tér-) élményt az intellektuális értelmezések sora gazdagítja.