Mátrai Erik művésszé érésének kezdetei óta a keresztény transzcendencia, illetve annak művészi kifejezési lehetőségei foglalkoztatják. Egyszerű szimbólumokat és parafrázisokat felvonultató művészetének inspirációs forrása általában személyes tapasztalat. A folyamatosan visszatérő, művészetét karakteressé rajzoló elemek, mint a morajló vagy csendben hullámzó víz, a tenger, a tűz, a fényjáték és a fényjelenségek mögötti művészi szándék az is, hogy alkotásai a tudatot alakító, nyugtató, meditációt elősegítő többletélmények is legyenek.

A művész több éve folytat kísérleteket a térrel és a fénnyel, melyek elsősorban a transzcendencia tapasztalatának megragadását és közvetítését célozzák. Mátrai indíttatása saját keresztény hitének transzcendenciatapasztalatából indul ki, ám installációi nyitva hagyják az egyéb vallási vagy kulturális megközelítések lehetőségét is.

Az acb Galéria terében megvalósuló, acb space című helyspecifikus térinstalláció a művészt az elmúlt két év során foglalkoztató, a szín- és fény kölcsönhatását vizsgáló kutatásainak nagy léptékű manifesztálódása. Az eddig formázott táblaképként létező, a fehér felületeken megjelenő színreflexek elvét használó módszernek a tér egészére kiterjedő alkalmazása az egyszerű optikai jelenségből komplex érzéki tapasztalatot hoz létre. A percepció különféle tárgyai és fokai is manifesztálódnak, így a fény, a szín, majd a tér észlelése után a látogató eljut magasabb és komplexebb érzékelési tartományokig, mint az arány, az egyensúly és végül ezek együttállásából a transzcendencia szintjéig. Az egymásból nyíló és egyre világosodó színfülkék egy szakrális élménynek a különböző stációit jelenítik meg, és egy oltárszerű lezárt térbe vezetnek; a kiállítótér a szó szoros értelmében szakrális helyszínné lényegül át.

A tér fizikai sajátosságait alakítható jelenségként kezelő installációról indokoltan juthat eszünkbe Olafur Eliasson vagy James Turrell munkássága. Azonban Mátrai Eriknél, a lét és a nemlét, illetve a szent és a profán intellektuális fogalmak közötti egyensúly nem egy misztikus anyagtalanságból születik, hanem egy érthető, felfogható és egyszerű anyaghasználatból – sztiropor, linóleum, festék –, a mindennapi transzcendencia nevében.