2024-es kiállításaink sorát a galériához csatlakozó Nemes Csaba (1966) bemutatkozása nyitja az acb Plus terében. Nemes Csaba a rendszerváltás óta az egyik legaktívabb tagja a magyar képzőművészeti szcénának, számtalan nemzetközi és magyar intézményes kiállítással a háta mögött, 2020-ban egy radikálisan új absztrakt festészeti program alapján kezdett dolgozni. Korábbi, fotórealista alapon nyugvó, társadalmi kérdésekre reflektáló festészetét, 2020-ban a szürke tónusátmenteire koncentráló teljesen absztrakt Greyscale sorozata váltotta. Az acb Plusban megrendezett kiállítása az első nagyobb lélegzetvételű összefoglalása absztrakt festészeti életműve ezen szakaszának, amiben már a színek is komoly szerephez jutnak.

Nemes Csaba kiállításának anyaga a 2023-as Making Painting és a 2022-es Appearance című festészeti sorozataiból válogat. Mindkét ciklus szabad, improvizatív ösztönös festészeti gesztusokra épül, amikre jellemző a vastag festékfelhordás és a visszakaparás is egyaránt, mi több ellentétekre épülő kompozícióik is összefüggéseket mutatnak. Nemes festményeinek felismerhető vezérmotívumai, úgy, mint a sehová nem mutató nyilak, vektorok, karcolt négyzethálók, téglafalak is felbukkannak mindkét sorozat anyagában. Ezek a visszatérő motívumok soha nem konkrét képi, vagy jelentésbeli utalások, referenciák a művész vásznain, maximum magára az absztrakt festészetre hivatkoznak, mint adódó, önreferenciális jelek.

Nemes játékos absztrakciója, amire maga is provizorikus festészetként tekint, olyan nemzetközi kortárs művészek sorába illeszti be őt, mint Stanley Whitney, Joe Bradley, vagy az 1960-as években alakult francia Support/Surface csoport. A provizorikus festészet csupa friss, sallangmentes, improvizatív gesztusra épül, amik olyan felületeket hoznak létre a vásznakon, amelyek váratlan és meglepő kalandra invitálják a nézőt. Nemes képein magának a festésnek a mikéntje van fókuszban, és az ecsetvonásoké a főszerep. A művész gyakran repetitív mintákat felvonultató sorozatai a festékanyagok fizikalitását, pasztózusságát állítják a középpontjukba, nem pedig a velük elérhető térbeli illúziót. Az új művek ráadásul több szempontból is visszacsatolnak az alkotó pályájának korai, 1990-es évek eleji szakaszára, amiben Nemes az 1980-as évek festészetére dolgozott ki egy saját választ. Nemes Csaba évtizedek óta folyamatosan mediálisan is megújuló és szélsőséges váltásokat is magába foglaló életműve és elkötelezettsége a kritikai témák iránt olyan magyar művészekkel rokonítja őt, mint Birkás Ákos.