Katharina Roters - Szolnoki József: Hungarian Cubes

„Most megint máshogy van. Most az a modernebb, ha nincs minta rajta. Az egyszerűbb most a szebb? Valami ilyesféle.

De most én is egyszínűre csinálnám. Narancs színűre, fehér ablakkal. Az nagyon mutatós lenne.”

Katharina Roters és Szolnoki József első acb Galériában rendezett kiállításának fotóanyaga a Roters tipológiáján alapuló, több mint tíz éve zajló közös kutatásra épít, amelynek célja a magyar falvakra jellemző, kapart kőporos házhomlokzatok gyűjtése és rendszerezése - egyfajta virtuális skanzen létrehozása. A kiállítás előzményének tekinthető a 2014-ben megjelent Hungarian Cubes című kötet, amelyben a kutatás fotóanyaga tanulmányokkal kiegészülve került a nagyközönség elé.  

Az olykor csempékkel, tükrökkel kombinált, kapart kőporos, spontán házdíszítő gyakorlat a Kádár-korszak egyik legszélesebb körben elterjedt kulturális technikája volt. Ez a vidéket csaknem egészében felülíró vizuális kód azonban a létező és a felfogott között, egyfajta sodródó hasadékként ez idáig teljesen láthatatlan maradt. Míg az egymenetes parasztház még az udvar felé fordult, addig a sátortetős kocka már az utca felé reprezentált. A „legvidámabb barakk” viszonylag rövid idő alatt, meglehetősen magas számban épült, hasonló méretű és formájú homlokzataiból egy olyan gigantikus vetítővászon jött létre, amely tökéletes felületként szolgált a kulturalizációs folyamatban elnyomottak visszatéréséhez. A vidéki panelt díszítő formanyelv egyszerre volt népi és modern. Egyszerre társadalmasított és individualizált. Sőt, a korszellemnek megfelelően, egyfajta szociális kényszerként felülírta a korábbi építésű nyeregtetős, oromzatos épületállomány jelentős részét is. A kőporos korszak letűnése a kilencvenes években megjelenő nemesvakolatok után napjaink szigeteléseivel érkezett el végső szakaszába.

A házhomlokzatokra koncentráló tekintet megszabadítja a fotókat a kábelek, antennák, és lombozat redundanciájától. Így a kiállításon bemutatott épületportrék geometrikus ornamentikái tiszta jelekké alakulnak.

Katharina Roters (1969, Köln) és Szolnoki József (1971, Devecser) képzőművészek. Roters a düsseldorfi Képzőművészeti Akadémián végzett 1999-ben festő szakon. Szolnoki 2008-ban szerzett film/televízió szakos diplomát a kölni Médiaművészeti Akadémián. 2014-ben a Hungarian Cubes. Subversive Ornaments in Socialism című album, amelynek Szolnoki az egyik társalkotója volt, elnyerte a Frankfurti Könyvvásár és a Német Építészeti Múzeum közös, DAM Architectural Book Award nevű díját. 2016-ban valósult meg a HACK The PaST! című közös győri kiállításuk kapcsán Salgótarjánban, az ott található utolsó Rákosi-címer kapcsán, az Anamnézis című drámapedagógiai projekt. Roters az Örmény Pavilon kiállítójaként részt vett a 2016-os Velencei Építészeti Biennálén.