Hübner Aranka (1931 – 2019) selyemkísérleteivel a magyar neoavantgárd textilművészet nagy generációjának meghatározó alkotói közé tartozik. A selyem használatában rejlő technikai lehetőségeken keresztül Hübner a tér vizsgálatát tűzte célul, amellyel a háború utáni absztrakció egy mind karakteresebbé váló, a textilnek központi szerepet biztosító nemzetközi tendenciájához csatlakozott. Hübner korai monotípiáitól egészen térbeli műveiig, elsősorban a selyem megmunkálásával hozta létre a természet organikus motívumkincse által inspirált, idővel egyre geometrikusabb absztrakt formavilágát. A selyemnyomatok sík, falra helyezett homogén faktúrájától, a különböző variációs lehetőségekre építő plasztikus selyem kompozíciókhoz jutott.

Az ötvenes évek derekán színrelépő nemzetközi textilművészek experimentális szemléletmódja a műfaj formai és konceptuális megújulásához vezetett. Míg a nyugati világban a textilnek a festészet által dominált absztrakt tendenciák között kellett érvényre jutnia, addig a vasfüggönyön túl, a szocialista országok visszás művészetpolitikájának köszönhetően, az absztrakció állami infrastruktúra által támogatott kevés művészeti megnyilvánulásának egyike éppen a textil volt.

A magyar textilművészet első, a hatvanas években induló generációjának Hübner Aranka mellett többek között Attalai Gábor, Kuchta Klára, Szenes Zsuzsa és Szilvitzky Margit is tagjai voltak. Ezek, a textilre elsődleges, autonóm médiumként tekintő alkotók az iparművészettől való függetlenedéssel párhuzamosan a nemzetközi képzőművészeti diskurzus aktuális kérdéseit tematizálták. Újszerűsége mellett azért is erősödhetett mozgalommá a hazai textilművészet a hetvenes évek során, mert a magas művészet hagyományos kategóriáin kívül, a politikai figyelmen perifériáján, a Fal- és Tértextil Biennále szinte a kezdetektől intézményes keretet biztosított a tértextil új, kísérleti műfajának.

Hübner Aranka pályája a magyar textilművészet kibontakozásával és aranykorának lezárulásával, az 1968-1980 közé tehető időszakkal esett egybe. Az Iparművészeti Főiskola nyomottanyag szakán végzett tervező jelentős képzőművészeti tevékenységének újrafelfedezését az elmúlt években nemzetközileg is nagy figyelmet kapott kísérleti textil hazai kontextusának újraértelmezése emelte felszínre.

Hübner életművében a térbeli expanzió fázisai jól nyomonkövethetők: az organikus mintázatú színes selyemnyomatokat a hetvenes évek derekán monokróm textilreliefek váltották fel. A folyton alakuló természeti alapelemek dinamikáját mozdulatlanná merevített fosszíliák, körök és csigavonalak a vakrámára feszített fehér selyem vagy pamutvászon felületére applikált domborműként jelentek meg. Végül a pliszírozott textil, a táblakép szabta korlátokat teljesen maga mögött hagyva, az anyag és a technika nyújtotta lehetőségek kihasználásával önállóan is kilépett a térbe. Függesztett kompozícióiban, valamint több elemből építkező szekvenciális műveiben a variálhatóságra, a változékonyságra épített. Az életmű legjelentősebb korszakát lezáró Egy reláció fázisai (1978) című mű összegző érvényű, amelyben a selyem elemek újbóli kirakásával végtelen számú új reláció születik.

Hübner Aranka kiállítása az acb Galéria és az acb ResearchLab új, hosszútávú kutatásának a folytatása, aminek a fókuszában olyan magyar neoavantgárd művészek életművei állnak, akik a saját korukban nem kaptak kellő szakmai figyelmet és elismerést. A kutatást az elmúlt években az acb olyan művészekre is kiterjesztette, akik elsődleges médiumként textillel dolgoztak. Kuchta Klára valamint Hübner Aranka 2019-ben megvalósított kiállításai mellett többek között Szilvitzky Margit életműve is az acb ResearchLab kutatásának fókuszába került. 

A kiállítás az NKA Nemzeti Kulturális Alap támogatásával valósult meg.