Az acb Galéria második alkalommal rendez önálló kiállítást Hopp-Halász Károly műveiből. A jelenlegi válogatás a művész olyan 1970–80-as évekbeli fotóalapú munkáit mutatja be, melyek egy része eddig mind a szakma, mind a széles közönség számára ismeretlen volt, és amelyek kontextuális értelmezése, az életműben való elhelyezése eddig csak hiányosan valósult meg. A kiállítás fókuszába kerülő művek a két évvel ezelőtt elhunyt művész hagyatékából kerültek elő, a tárlat kiindulópontját ez a jelenleg is kutatás és feldolgozás tárgyát képező műtárgyanyag jelentette.

Hopp-Halász Károly a hetvenes évek folyamán a Lantos Ferenc tanítványaiból szerveződött, 1968 és 1980 között működő Pécsi Műhely alkotócsoport tagjaként kezdetben a geometrikus formanyelvből kiinduló kísérletezéseket végzett, melyeket elsősorban a tradicionális médiumokban (festészet, grafika), és a zománc technikájában valósított meg. A hetvenes évek elejétől a Pécsi Műhely tagjainak érdeklődése fokozatosan fordult a kor aktuális, új médiumai felé, így a geometria iránti nyitottságukat továbbgondolva land art és fotóakciókat, majd fotó- és videoperformanszokat hajtottak végre egyénileg és kollektíven egyaránt. Hopp-Halász Károly mediális érdeklődése mind a Pécsi Műhely viszonylatában, mind a korszak magyarországi művészetében a kezdetektől egyedülálló volt: a performatív gyakorlatokkal, a fotográfia lehetőségeivel és egyéb technikai médiumokkal való kísérletezés a hetvenes évek elejétől alkotói gyakorlatának fókuszában állt, grafikai és festészeti munkásságát folyamatosan kölcsönhatásba hozta az új médiumok lehetőségeivel.

Az acb NA kiállítása azokat az 1970–80-as évekbeli fotóalapú munkákat mutatja be, melyek a Hopp-Halász életmű mediális átívelésein túl az alkotó férfitest-ábrázoláshoz való viszonyáról is képet adnak. A válogatás nem titkolt célja azon diskurzusok újragondolásának ösztönzése is, melyek a művész homoszexualitását máig tabuként kezelik, elhallgatják. Magyarországon a homoszexualitás kriminalizálásának 1961-es eltörlését követően is hatalmi megtorlást vonhatott maga után a nemi identitás „másságának” felfedése, így annak nyilvános felvállalása csak a rendszerváltást követően vált lehetővé. Ugyanakkor a heteronormatív szemléletre és a férfidomináns társadalomszerkezeti modellre alapozott identitás-megközelítések konzervativitása alól máig csak elvétve találunk kivételeket a hazai művészettörténeti szakmai diskurzusokban is – ilyen kivétel például a közelmúltból Király Tamás munkásságának feldolgozása, vagy az El Kazovszkij életmű újraértelmezési kísérletei. Hopp-Halász Károly homoszexualitásának explicit megközelítése a művek értelmezésének megkerülhetetlen feltétele. Az életműben a kezdetektől fókuszáltan jelent meg Hopp-Halász homoerotikus érdeklődése, összekapcsolódva saját identitása (kelet-európaiság, vidékiség) körüli vizsgálódásokkal. A férfitestábrázolás hol a művész saját testének analízisét, fotóperformanszokban való dokumentálását, a művészi önreprezentáció lehetőségeinek keresését jelentette (például a Privát adás, illetve a Pszeudo Video című művek esetében); hol pedig férfimodellek közreműködésével megvalósított fotóakciókban, megrendezett kompozíciókban, identitásreflexív tartalomként jelent meg (ilyenek a jelen kiállításon is látható Paksi Pauza című fotósorozatból készült kollázsok, vagy a címében is provokatív Tűrt, Tiltott, Támogatott). A kiállításon elsőként kerül bemutatásra az a hetvenes évekbeli fotósorozat, mely spontán fotóakcióként egy futballedző mindennapjainak részleteit dokumentálja a férfiöltözőtől a focipályáig. A fotók – minden intimitásuk mellett – a férfitest megfigyelésének szabadságát tükrözik, emellett jól mutatják azt is, hogyan kapcsolódik össze Hopp-Halász vizuális érdeklődésében a test és a geometria formai kapcsolatainak analízise.

Az acb NA kiállításával párhuzamosan az acb Galéria kiállítóterében Ficzek Ferenc önálló tárlata tekinthető meg, mely Hopp-Halász Károly életművét a Pécsi Műhely vonatkozásában is segít elhelyezni.

A kiállitás az NKA támogatásával jött létre