Bak Imre a magyarországi neoavantgárd legfontosabb alkotói közé tartozott, életművét szinte a kezdetektől meghatározta a hard-edge festészetből kiinduló geometrikus képalkotás. Bak lépésről lépésre haladva keretezte újra és értelmezte át következetes gondolatmenetként kibomló festészetét, a hatvanas években a festészet utáni absztrakció (post painterly abstraction), a hetvenes években a konceptuális művészet, később pedig egy posztmodern képiség kontextusában. A 2000-es évektől Bak geometrikus festészetét egyre inkább meghatározták a digitális látványok impulzusai és a posztmediális képiség. A Vaszary Galéria kiállítása első alkalommal tekinti át Bak Imre 2004 és 2022 között alkotott sorozatait, bemutatva az életmű alakulását. A tárlat egyes szekciói az életmű 2004 utáni szakaszainak főbb műcsoportjaira fókuszálnak, bemutatva, hogy miképpen tért vissza Bak művészetében a geometrikus absztrakció és a figuratív asszociációk jelentéstani játéka, mennyiben jellemzi az újabb alkotásokat a hard-edge festészet és a digitális allúziók kettőssége, illetve a metafizikai terek érzéki vibrálása, miképpen gondolta újra Bak a (geometrikus) festészet hagyományait és saját motívumkészletét. 

Bak Imre művészetére az elmúlt években kiemelt nemzetközi figyelem irányult: festményei a közelmúltban a londoni Tate és a New York-i Metropolitan Museum gyűjteményébe kerültek, művészetéről fontos áttekintést adott Hajdu István monográfiája (2003) és a Paksi Képtár Aktuális időtlen. Egy életmű rétegei című tárlata (2016). Életművének közelmúltbeli korszakairól azonban (a 2003-as monográfia megjelenése óta) nem született áttekintés. A balatonfüredi tárlat ezt a hiányt igyekszik pótolni. A kiállítás címe a művész által az elmúlt években gyakran használt, sokértelmű képcímet idézi, amely egyszerre utal a formák helyzetére, az életmű (át)alakulása során kialakuló újabb és újabb konstellációkra, illetve azokra az egzisztenciális helyzetekre, amelyek a változást motiválták.

A kiállítás Bak Imrével szoros együttműködésben jött létre, és ekként az utolsó tárlat, amelynek létrehozásában a művész személyesen közreműködhetett.

Fehér Dávid