Hasonlóan sok korábbi alkotásához, Halász kiállított objektjei olyan működő szerkezetek, amelyek formájuk és funkcionalitásuk kölcsönhatása révén hatnak. A háztartási gépek ismerős elemeiből összeállított, a puszta látvány alapján nem azonosítható működésű objektek felületén a művész Malevics néhány közismert szuprematista kompozícióját jeleníti meg. A szerkezetek működéséhez támpontot az egyes tárgyakhoz tartozó hőkamerás felvételek adnak, amelyeken eltérő színekkel jelennek meg a különböző hőmérsékletű felületek, így ezek nemcsak a működést, hanem a felszín mögé elrejtett betűszavakat is felfedik. Az akronímák révén, amelyek intézmények és fogalmak közismert és kevésbé ismert angol nyelvű rövidítései, a művész olyan eszméket, jelenségeket és problémákat tematizál, mint az emberi jogok, a gazdagság és szegénység valamint a környezetszennyezés.

A jelen globális problémái ütköznek a modernizmus formai eszköztárával – utóbbi nem kizárólag a malevicsi képi utalás révén, hanem az egyszerű, kizárólagosan a funkcionalitást szem előtt tartó design által is, amely a tömeggyártott háztartási gépek sajátja.

Halász kiállított objektjei egyéb szálakon is kapcsolódnak a szuprematizmus teóriájához, amelynek egyik alapvetése, hogy „konokul tagadja a tárgyi világ valóságosságát, mert azt – hasonlóan, mint ahogyan azt a modern mikrofizika teszi – különféle bonyolult, tisztán energetikai folyamatok korrelátumának tartja.” (Sebők Zoltán) Halász módszere, ahogyan az objektekben lejátszódó valódi történést (amely nem mellékesen hő formájában történő energialeadás) a tárgyi világtól függetlenített absztrakt formák mögé rejti, Malevics elméletének kritikus parafrazeálása. A kritika természetesen nem Malevicsnek, hanem az általa is képviselt modernista utópiának szól, amely egyebek mellett a posztindusztriális, fogyasztói társadalom létrejöttében és az ebből fakadó globális problémák egyre aggasztóbb jelenlétében valósult meg a gyakorlatban.

Halász Péter Tamás (1969) a 2000-es évek eleje óta rendszeresen állít ki magyar és nemzetközi kiállításokon. Bár diplomáját festő szakon szerezte, az egyetem után objekteket és installációkat kezdett készíteni. Művei az elmúlt 10 évben egyre inkább a társadalmi és környezeti problémákra fókuszálnak. Jellemzően újrahasznosított ipari és technológiai alkatrészeket felhasználó, gyakran valamilyen működést is végző alkotásait gondos tervezés után kézműves igényességgel kivitelezi.

A kiállítás március 3-ig látogatható.