Az acb bemutatja Győri Andrea Éva első egyéni kiállítását a Galériában.

Győri Andrea Éva (1985) a Képzőművészeti Egyetem festő szakán tanult. Bár a festészet mindmáig megőrizte jelentőségét munkásságában, az elmúlt években stuttgarti, dél-koreai, maastrichti felsőoktatási intézményekben és rezidenciaprogramokon kiteljesedő művészetében egyre fontosabbá vált a multimediális szemlélet és az együttműködésen alapuló művészet gyakorlata. Munkáinak tudományos igénnyel, de a képzelet felszabadultságával és expresszív formanyelv alkalmazásával megragadott témája az emberi test és a tudat egymáshoz való viszonya, amelyet altémákon (intimitás, női maszturbáció vagy a betegség élménye) keresztül dolgoz fel. 2016-ban készült főművét, a zürichi Manifestán kiállított Vibration Highway című, szexualitással foglalkozó rajzsorozatát követően a személyes mitológia mind nagyobb jelentőséget kap alkotásaiban: motívumismétléseken és önreferenciális utalásokon keresztül épülő világgá teljesedik, ahol a rítus, a tudatosság és a gyógyulás technikái fontos szerephez jutnak.

Az acb Attachmentben rendezett kiállítás ebbe a tudatfolyamba, s egyúttal a művészi program módszertanába ad betekintést. A középpontban a művész legfrissebb rajzsorozata, a Study on Space áll, amely a „hely" jelenségét és jelentőségét vizsgálja. Olyan helyekét, amelyek nem csupán mentális állapotok kivetülései, hanem személyes életesemények, traumák és remények berendezhető és körülhatárolható terei. Helyszínként megfogalmazott érzelmek és belső küzdelmek; a magány intim porondjai, ahová az ember vissza tud vonulni, ahol táncolni tud úgy, hogy senki se lássa, ahol Istenben tud hinni, ahol varázsolni képes, vagy ahol tigrissé változik…

A kiállítótérben egy teljes falon bemutatott pasztellrajzok a művész 2019-ben elkezdett sorozatának darabjai, amelyek a Győri egész életművében domináló rajzos esztétikát új vonásokkal gazdagítják. Korábbi, akvarellel és ceruzával készült műveire jellemző volt egy erősen kétdimenziós, mellérendelő és „felsorolásos” jellegű ábrázolásmód, amely a tárgyat kilapítva, így például az emberi alakokat egyszerű hússzínű foltokká stilizálva mutatta be. E felületkezelést mindig is kísérte egy tablószerűen értett, a tudományok demonstrációs fogásait használó neutrális képmező, amelyben Győri Andrea Éva a testi és mentális állapotok összefüggéseit vizsgálta. Az elmúlt években e témákban, valamint a redukálás és a stilizálás logikája mentén mindinkább absztrakt kompozíciók születtek, amelyek az akvarell médiumában rejlő expresszivitást is kihasználták. Ezzel ellenétben az acb Attachmentben bemutatott pasztellképek autonóm és telített térben jönnek létre — nem csupán egy plasztikusabb tér érzetét adják, hanem annak misztikus és lelki karakterét is közvetítik. Központi figurái hasonlóképp stilizáltak, mégsem személytelenek: éppen a művész saját szerepeinek, történeteinek és belső világának kivetülései.

További mediális újítás Győri Andrea Éva grafikai művészetében a képeket kísérő szöveg szerepeltetése. Bár korábbi műveiben a magyarázó, és a pszichoszomatikus folyamatokat annotációkként kísérő szöveg már jelen volt, a Study on Space-sorozat címadó szövegei egyszerűségükkel tüntetnek, és tűnnek ki. Tovább fokozzák azt a bonyolultságot, ami a rajzok térfelfogásából adódik: az ábrázolt tevékenységek sokszor ugyanis inkább kötődhetnének időtapasztalathoz (mint az operáció előtti, vagy operáció utáni, stádiumrajzokként is felfogható képek esetében), mint térhez. A címek relativizálják a külső tér és belső tér különbségét is: a hétköznapi terek szolgálhatnak a festés, vagy a tánc helyszínéül, de ugyanitt az áldás, a hit, az emlék, egy lelkiállapot is „megtörténhet”. Hasonlóan Győri művészi eljárásmódjához, amely felfokozott testi és lelki állapotok modellálásához korábban kihasználta az akvarellfoltok ábrázolóerejét, a Study on Space-sorozat esetében a pasztellkréta vonalai egy, sokszor a misztikummal keveredő, erővonalakból vagy fénysugarakból felépülő expresszív teret hoznak létre. A rajzsorozat címadásai, az ábrázolás különös tájképzetei gyakranGyőri betegségére és a gyógyulás folyamataira, érzelmek megélésére és magatartásformák elsajátítására, a változás képességére, de önreflexív módon korábbi művekre és az alkotás folyamatára is utalnak.

A sorozat kiemelt darabja és a kiállításon szereplő többi műcsoport központi motívuma egy radikális változás lehetőségét járja körül: a tigrissé alakulásét. Győri Andrea Éva 2019-ben bemutatott Space for Becoming a Tiger című performansza, valamint három festmény bontja ki a pasztellsorozat altémává szélesedő darabját. Az állat szimbóluma testi, lelki és attitűdbeli változásra inspirálja a művészt, aki édesanyjával bemutatott performansza során kísérli meg elsajátítani a tigris személyiségjegyeit. Ebben a mágikus hatású, kántáló nyelv, a hipnotikus, varázsigeszerű ismétlések és a tigris mozdulatokon keresztüli megidézése segíti a művészt. E terápiás akció hasonlít Győri korábbi, édesanyjával közösen bemutatott rituális performanszaira, amelyek saját testi változásait (hajának kihullását és a mellműtét előtti és utáni állapotokat) tudatosította, dolgozta fel és ruházta fel értelemmel. A tigrissé válás egy felsőbbrendű lét elérését ígéri, a tudatosság, lelki és testi ökonómia, az autonóm és rendíthetetlen létezés állapotát. Győri életművében egyedülállónak mondható ez az erős jelentéssűrítés és szimbolika, amely egyben becsatornázza az értelmezésbe a kulturális emlékezetben és képi hagyományban élő előzményeket is William Blake-től Henri Rousseau festészetén át a kínai tigris-kultuszig. 

Győri Andrea Éva (1985) a Magyar Képzőművészeti Egyetemen és a stuttgarti Staatliche Akademie der Bildenden Künstén tanult. 2016-ban szerepelt a MANIFESTA 11 biennálén, Zürichben. A szöuli HONGIK Egyetemen folytatott tanulmányok után a maasthrichti Jan Van Eyck Akadémia rezidens hallgatója volt 2015-2017 között, jelenleg a Mondriaan Fonds ösztöndíjasa. Hollandiában él, műveit számos helyszínen bemutatta, többek között a müncheni Haus der Kunstban, a middelburgi Vleeshal Center for Contemporary Artban, a rotterdami Witte de With-ben, vagy a maastrichti Bonnefantenmuseumban. 2019-ben elnyerte az Esterházy Art Awardot.