Pacsika Rudolf legújabb kiállításának címe Tony Cragg egyik meghatározó gondolatát idézi meg. A „Using Gravity as the Glue” (Gravitáció mint ragasztó) kifejezés a brit szobrász korai munkamódszerére utal, amelyben a tárgyakat nem szögek, hegesztések vagy egyéb kötőanyagok tartják össze, hanem kizárólag a gravitáció ereje. Cragg számára a nehézkedés nem csupán fizikai törvény, hanem az anyagi világ egyik alapvető szervezőelve, amely az embert és környezetét ugyanazon univerzális rendbe kapcsolja.
Pacsika Rudolf új munkái e gondolat mentén vizsgálják az anyag, az egyensúly és a kohézió kérdéseit. A kiállításon szereplő objektek és installációk olyan helyzeteket teremtenek, amelyekben a formák nem külső kényszer hatására, hanem saját fizikai adottságaiknak engedelmeskedve rendeződnek egységgé. A gravitáció itt egyszerre működik láthatatlan szervezőerőként és metaforaként: az anyagok közötti kapcsolatok éppúgy érdeklik a művészt, mint azok a finom viszonyrendszerek, amelyek a világ elemeit összetartják.
A tárlaton bemutatott festmények és rajzok ugyanezt a problémakört elvontabb síkon közelítik meg. A kohézió fogalma ezekben a munkákban már nem kizárólag fizikai jelenségként jelenik meg, hanem a formák, felületek, ritmusok és képi struktúrák közötti kapcsolatként. A különböző médiumokban született művek közös kérdése, hogy miként jön létre rend, kapcsolat és egyensúly az egymástól független elemek között.
A kiállítás a gravitációt nem egyszerű természeti törvényként, hanem az anyagi és szellemi világot egyaránt átható és összetartó alapelvként értelmezi. Pacsika munkái arra irányítják a figyelmet, hogy a legfontosabb összetartó erők gyakran láthatatlanok maradnak, jelenlétük mégis meghatározza a körülöttünk létező formákat, rendszereket és viszonyokat.