Ember Sári összegző érvényű kiállítással mutatkozik be az acb Galéria terében. A kiállítás a jövőre vonatkozó személyes indíttatású kérdésfelvetésként is értelmezhető, amelyben a kollektív emlékezet archaikus motívumkészletéből válogatva a művész egyúttal vissza is tekint alkotói pályája elmúlt hét évére. A fotó műfajától való elmozdulással, az alkotói praxis mediális kiszélesedésével is egybeesik a kiállításon áttekintett időszak, amelyben térbeli objekteken keresztül, kőszobrok és kerámia tárgyak karakteres és variábilis konstellációi váltak Ember védjegyévé. Az ábrázolás történetével nagyjából egyidős portré olyan mindannyiunk számára ismert, a kultúra alapvető szimbólumaival egészült ki kő és kerámia munkáin mint a szem, fekvő alak, emberpár, tűz, víz, fa, állat. Az Időben történik című kiállításon bemutatott átfogó kerámia tárgyegyüttes, valamint a tárgyak által közrefogott sátor, az otthon tereinek hangulatát megidézve, az alkotó személyes megközelítésén keresztül generációs kérdésfelvetésként is artikulálódik.

A kiállítás címében megfogalmazódó időbeliség a személyes életút mellett, a motívumok kultúrtörténeti referenciái által több ezer éves vizuális örökségünkre is utal. A harmincas évei végén járó művész bő egy évtizedes alkotói praxissal a háta mögött fiatal szülőként vizsgálja az öregedés, elmúlás kérdését. Egy olyan meghatározó életszakaszból, amelyben a szakmai számvetés, a párválasztás, a gyermekvállalás, az otthonteremtés és a megállapodással való szembenézés kérdései jellemzően felmerülnek kortársai számára is. Ember kerámia munkái az otthon intim tereinek használati tárgyait, valamint a családi reprezentáció dísztárgyait idézik. A vázák, poharak és szuvenírek sora által közrefogott selyemsátor egyszerre értelmezhető háló helyiségként és egy archeológiai feltárás temetkezési helyszíneként is. A tárgyak minden esetben emberi jelenlétet feltételeznek, hol a táplálkozás esszenciális, hol az emlékőrzés és rituális gyakorlatok elvont szintjén. A családi otthon meghitt jelenéből továbblépve egy jövőbeli fiktív örökség tárgyai keresik a helyüket már valaki más életében, vagy még inkább egy múzeum vagy galéria white cube tereiben, amelyet a kollektív tapasztalattá tágított személyes olvasat elmúlással való szembesülése hat át. A kortárs képzőművészet és a rituális gyakorlatok közös vonása, hogy nincs konkrét társadalmi hasznossága, mégis az emberi kultúra olyan alapvetései, amelyek generációról generációra gazdagítják az élettel kapcsolatos tudásunkat és tapasztalatunkat. Ember Sári egyéni kiállításai az elmúlt bő fél évtizedben szinte kivétel nélkül a halál, a gyász, a generációk közötti kapcsolat, a múlandóság kérdéskörét járták körül (Hosszúélet 2017, Gloriuos Times 2019, Bread is made of Stone 2020, All is dissapearing 2022) kortárs képzőművészeti kontextusba helyezett rituális tárgyegyüttesek formájában. Ebbe sorba illeszthető jelenlegi kiállítása is, amelyben a felmenőkhöz fűződő viszonyok és az elvesztésükhöz kötődő gyászmunka után most saját öregedésével vet számot. A művész „saját bőrébe bújtatott”, rózsaszínes, pigmentfoltos testszín által dominált kiállítási enteriőrje, saját testünk változásain keresztül az öregedés megragadásával szintetizálja az elmúlt időszak alkotói programját.

Ember Sári (1985, São Paulo, Budapesten él és dolgozik) a budapesti Moholy-Nagy Művészeti Egyetem fotó szakán diplomázott. Gyakorlata számos médiumot felölel, többek között kő, kerámia, textil, fotográfia és papírkollázs jelenik meg munkásságában. Ember munkái a tárgyak konstellációinak narratív képességét felhasználva nemcsak a reprezentáció természetét kérdőjelezik meg, hanem olyan klasszikus műfajokat is dekonstruálnak, mint a portré és a csendélet. Személyes és kollektív történetekből kiindulva művei emlékek, hagyományok és rituálék értelmezését kínálják. 2017-ben elnyerte a Campari Art Prize díjat Torinóban, 2019-ben pedig a Leopold Bloom Művészeti díjat Magyarországon. Számos rezidenciaprogramban vett részt, többek között az AIR FUTURA Prágában, a Q21 / Museums Quartier Bécsben, a Litomyšl Symposiumon a Cseh Köztársaságban, a Labmis rezidencián és a Tofiq House Atelies São Paulóban. Műveit nemzetközi szinten egyéni és csoportos kiállításokon is bemutatták São Paulóban, New Yorkban, Párizsban, Łódźban, Brünnben, Berlinben, Pozsonyban és Budapesten.