Az 1941-ben, Topolyán, az egykori Jugoszláviában született képzőművész, performer és költő első önálló, retrospektív jellegű budapesti kiállítására az acb NA galériában kerül sor. Életművét a multimedialitás jellemzi, hiszen a konkrét és vizuális költészettől művészkönyveken és objekteken keresztül performanszokig és akciókig terjed munkáinak spektruma. Működésének fókuszában ugyanakkor máig a betű és a szöveg, illetve ezeknek a képhez és a testhez való viszonya áll. Csernik 1973-ban csatlakozott a jugoszláviai neoavantgárd, az Új Művészeti Praxis szellemiségét képviselő, konceptuális karakterű Bosch+Bosch csoporthoz, és egészen a csoport feloszlásáig, 1976-ig tagja maradt.

Fiatalkorában Csernik Attila Újvidéken és Belgrádban művészeti és művészettörténeti képzésben vett részt, majd 1969 és 2002 között az újvidéki Fórum Kiadó grafikai tervezőjeként dolgozott. Egyebek mellett ő tervezte Ladik Katalin verseskötetét is. 1965-ben egy rövid New York-i tartózkodása során ismerkedett meg a pop arttal és a neodadával. Felesége, Juhász Erzsébet többek között íróként, művészettörténészként és tanárként is működött, és ennélfogva nagy hatással volt Csernik munkáira. 1969-ben a zentai művésztelepen részt vett az EK csoport (Erőt Kölcsönző) munkájában, és ezekben az években már olyan újvidéki progresszív művészek és értelmiségiek köreiben mozgott, mint Ladik Katalin, a KÔD csoport, valamint az Új Symposion és a Polja folyóiratok szerzői. A Bosch+Bosch csoporttal Szombathy Bálint ismertette meg Cserniket, akivel 1972-től közösen dolgoztak a Mixed Up Underground projekten, amelynek az anyagát a nyílt, alternatív platformként működő és történetesen egy másik Bosch-tag, Slavko Matković által létrehozott magazinban, a Kontaktor 972-ben publikálták 1973-ban. Csernik abban az évben csatlakozott a Bosch+Bosch-hoz, amikor a csoport Pécsen és Balatonbogláron is kiállított. A későbbiekben fontos szerepe volt a magyaroszági és a jugoszláviai művészek közötti kapcsolatok fenntartásában, és az olyan események szervezésében, mint a Pécsi Műhely újvidéki kiállítása a hetvenes években.

A Bosch-csoport egyik alapvető mozgatórugójának az egyéni kísérletezések és az együttműködésen alapuló művészeti gyakorlatok szintézisére való törekvés tekinthető, így nem meglepő, hogy a már említett boglári szereplés alkalmával Ladik Katalin "leénekelte" Csernik "O" betűt középpontba helyező munkáit. Szintén Ladik közreműködésével készült ezt megelőzően az 1971-es Kísérlet Ladik Katalinnal, melynek során Csernik valamelyest véletlenszerűen Ladik testére pecsétel különböző betűket. A test mint médium különös helyet foglal el Csernik életművében, minthogy a hetvenes évek elejétől sokszor és több változatban jelenik meg munkáiban a testre való írás. E műveket több csoportba rendezte, ám a legemblematikusabb a Badtext című sorozat, melynek tagjai között szerepelnek a process arttal rokonítható sorozatművek (Telex), amkor saját arcát portrészerűen helyezi középpontba, valamint szövegek projekcióját alkalmazó műcsoport is. A Telex során Csernik egy segítőjével közösen viszi fel testére a betűket, azonban első ránézésre semmilyen értelmes kifejezés nem olvasható ki belőlük. A telex egy szöveges üzenetek küldésére létrehozott nemzetközi rendszer volt, és ez a referencia sajátos tartalommal bírt a szovjet tömb országaiban: Csernik munkája kapcsán egyaránt gondolhatunk a rendszerváltás előtti kommunikációs nehézségekre és az ezek folyományaként kialakult kiskapukra, valamint a művészet erre a helyzetre adott reakcióira. Ezekhez kapcsolódóan pedig a „sorok közötti olvasás” gyakorlatára vagy éppen a kaotikus viszonyok teremtésével létrehozott jelentés-felfüggesztésre is.