Batykó Róbert (1981) önálló kiállításán a festőművész legújabb műveiből mutat be válogatást az acb Galéria.  Batykó rendkívül konzekvensen épülő festészeti életművében új lépcsőfokot jelentenek a közelmúltbeli képein megjelenő enigmatikus képterei és rejtélyes kompozíciói. A művész az elmúlt évek során egyértelműen a digitális kódolás hibáiban rejlő poétika és a digitális képfeldolgozás melléktermékeinek festészeti potenciálja felé orientálódott. Új sorozatában Batykó azonban már a poszt-digitális festészet alapkérdéseire is reflektál: nem egyszerűen csak a digitális képekhez fűződő viszonyunk vizsgálata fontos számára, hanem az is, hogy a korunkra oly jellemző képáradatot leképezze festményei létrehozásának folyamatában.

Batykó egy új festészeti kézjegy megalkotásávál folytatja a pályája eleje óta rá jellemző vizuális dekontextualizációt. Ennek jegyében a gépies festék-elhúzás gesztusa dominálja legújabb műveit, ami egyfajta megismételhetetlen és reprodukálhatatlan aktusként a maga személytelenségében teszi személyessé és konkréttá képeit.  Batykó festői átiratát adja a digitális képeknek, míg faktúranélküliségük és témáik is a szoftver interfészek radikálisan kiragadott részleteit idézik meg. Batykó új festményei a technológiai tudattalan regiszterével is foglalkoznak, a képszerkesztő szoftverek valóság-, és látás-manipuláló hatása pedig szilárd referenciális keretet biztosít számukra. A művész örökké újrafogalmazódó figurativitása ezúttal a grafikai alapformák bizonytalan alakokká szervezése formájában jelentkezik. Kiállításának a címe pedig egyaránt utal a képernyőktől kivörösödő, száraz szemekre és a klasszikus sci-fi műfajok vörös szemű, félig ember, félig gép alakjaira.

Batykó Róbert vektorgrafikus rajzok előállításához szükséges útmutatók fázisrajzait használja fel „talált tárgyakként” festői témáinak meghatározásakor. Ezek a fázisképek a sematikusan építkező rajzok alkotási folyamatainak stádiumaiként, kontextusukból kiragadva antropomorfizálódnak bizonyos esetekben küklopszként, maszkként, vagy alakok körvonalaiként a művein. A művész a képek manipulálásának, a technológiai alakíthatóságnak, kísértő tudatalattiját villantja fel, ismeretlen-ismerős, absztrakt, mégis figurális formáiban. Másrészről Batykó a látásunkat is elemzi, hiszen a digitális képfolyam olyan „kockáinak” az önálló identitását keresi, amik még nem teljesen egyértelműsíthetők, de már a kifejezés potenciáljával rendelkeznek. Ezzel is igyekszik közelebb kerülni a jelenségek eredetéhez, a virtuális nyelv elemi egységeihez.

A dinamizált, elhúzott festői felületek a képek pillanatnyi felfüggesztésének a feloldását is jelenthetik a vásznakon, a digitális képek áramlásának egyfajta allegóriájaként is értelmezhetők. Batykó az interneten talált fázisrajzokat sokszor Photoshopban átszerkeszti, majd vektorgrafikusan újraalkotja, nagyméretű sablont vág belőlük, ami alapján megfesti képeit. Ezt követően, még a száradás előtt gépiesen elhúzza róluk a festékréteget. Azzal, hogy a képáramlást az alkotásának áttételeivel reaktiválja, az ábrázolás-absztrakció festészeti kérdései mellett a performativitás, az időbeliség, és a részvétel kategóriáival pozicionálja újra festészetét a digitális képek korában.

Batykó Róbert 2005-ben diplomázott a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán Klimó Károly osztályában. Jelenleg a Pécsi Tudományegyetem DLA képzésén vesz részt. Festészete elismeréseként 2007-ben megkapta a Strabag-díj alkotói támogatását, 2008 és 2011 között a Derkovits Gyula Ösztöndíjat, 2010-ben jelölték az Aviva Művészeti Díjra, 2011-ben megnyerte a Leopold Bloom Képzőművészeti Díjat. Hosszabb ideig élt és dolgozott Hollandiában. 2007 óta művei megjelentek az acb Galéria mellett, minden nagyobb magyar intézményben a Ludwig Múzeumtól a Magyar Nemzeti Galérián át a debreceni MODEMig. Jelenlegi festészeti programjába az érdeklődők 2018 folyamán már bepillantást nyerhettek a Budapest Galéria Meanwhile in Painting című csoportos kiállítása keretében