a művészről: A huszonynyolc éves Batykó Róbert 2005-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán, majd ezt követően rögtön két elismerésben is részesült: 2007-ben megkapta a Strabag Festészeti Díj alkotói ösztöndíját, 2008-ban pedig Derkovits Gyula ösztöndíjas lett. Fiatal kora ellenére egyéni tárlatai mellett számos csoportos kiállításon, valamint nemzetközi vásáron szerepeltek már munkái. Festményei mind szakmai, mind gyűjtői körökben igen hamar komoly érdeklődést váltottak ki, így művei mára szép számmal megtalálhatók köz- és magángyűjteményekben. Az acb Galériában második alkalommal látható egyéni tárlata, melyen legújabb, eddig még kiállításon nem szerepelt munkáit ismerheti meg a szélesebb közönség. 

a kiállításról: Batykó Róbert legújabb festményein - első ránézésre - mindennapi építőipari gépeket, betonvésőket, betondöngölőket, fűrészeket, hajtőműveket látunk. Munkáiban azonban a puszta látvány mellett egyrészt komoly elméleti kérdéseket feszeget, másrészt jelen van egy tiszta festészeti problematikára irányuló kísérletezés is. Batykó 2006-2007 táján kezdett el először tárgyábrázolással foglalkozni, s ezen törekvése máig erőteljesen jelen van művészetében. Szériáin konkrét, hétköznapi tárgyak (kezdetben magno- és videokazetták, cintányérok, lemezjátszók, kések, fegyverek, majd újabban különböző gépek) jelennek meg saját környezetükből kiragadva, mindennemű háttér és perspektíva nélkül. A tárgyak elsődleges érzékelése, önmaguk puszta valósága, s a kézzelfogható matéria mögött rejlő jelentésrétegek foglalkoztatják Batykót. Művészete a formák lecsupaszításában, redukálásban rejlik, mely kiegészül színvilágának folyamatos csökkenésével is: legújabb képeinek uralkodó színei a sárga, a fekete és a szürke lettek. Batykó ugyanakkor legfrissebb vásznain túllép a puszta tárgyábrázoláson: elkezdte alakzatait absztrahálni, melyek a felismerhetőség és a felismerhetetlenség, illetve a valami más tárggyal, élőlénnyel, alakkal való összetévesztés határán mozognak. Az emberi észlelés karakterére, esetlegességére és korlátaira hívja fel figyelmünket Batykó valamennyi gépeket(?) ábrázoló festménye. Formái egyszerre élők és élettelenek, racionálisak és irracionálisak, megragadhatóak és megragadhatatlanok. Egy azonban minden művében közös: jelen van egy személyes vonal, élmények, emlékek, múltbéli érzések, gondolatok, melyek a vászonra került formában realizálódnak. Batykó legfrissebb festményeinek fraktúrája külön figyelmet érdemel: a képek különböző mélységű és vastagságú festéksávokból állnak. A felületekkel való kísérletezés erőteljesebbé válása határozottan megfigyelhető Batykó legújabb munkáin. Friss vásznai alapos szemrevételt és elmélyülést követelnek a nézőtől.