Az acb Attachmentben látható kiállítás Bak Imre 1968 és 1983 között készített nyomataiból mutat be válogatást. A kiállított szitanyomatokon a művész ismert festményeinek jellegzetes formái, kompozíciói és azok variációi jelennek meg, betekintést engedve Bak Imre több egymást követő alkotói korszakába.

Bak Imre 1971-ben Fajó Jánossal és Nádler Istvánnal közösen dolgozott ki egy programot, amely egy alkotóközösség tevékenysége keretében – a klasszikus avantgárd szellemében - a művészet népszerűsítését, mindenki számára elérhetővé tételét tűzte ki céljául. A később Budapesti Műhelynek, Pesti Műhelynek vagy csak egyszerűen Műhelynek nevezett alkotói társulás, amely egészen 1988-ig működött, tagjai között tudhatta Hencze Tamást, Keserű Ilonát és Mengyán Andrást is. A csoport 1973-ban egy Benczúr utcai fáspincében szitanyomó műhelyt alakított ki, amelynek tevékenysége a műhely tagjainak sorozatai létrehozásán kívül más alkotók (köztük Max Bill, Kassák Lajos, Nicolas Schöffer és Victor Vasarely) műveinek sokszorosítás útján való terjesztésére is kiterjedt. A Műhely programjában szerepelt az ipari anyagok esztétikai minőségének kutatása és a művészetben alkalmazott vizuális jelrendszerek kritikai vizsgálata is – utóbbi szorosan egybevágott Bak Imrének a 70-es évek második felében folytatott, a népművészet terén folytatott szemiotikai kutatásaival.

A Benczúr utcai műhelyben a művészek saját maguk által készített szitaasztalon, kézzel kivágott sablonokkal, a helyszínen előhívva, vagyis teljes egészében kézműves eljárással hozták létre a nyomatokat.  Bak Imre korai, sok esetben egyedi, vagy nagyon kis példányszámú szitanyomatai magukon is őrzik ennek az eljárásnak a nyomait – szitái festői kvalitás tekintetében alig különböznek a művész temperafestményeitől.

Az Elmozdulások című kiállítás Bak Imre másfél évtizedes tevékenységét felölelő gazdag anyagból bizonyos művek-műcsoportok kiemelése révén igyekszik átfogó képet adni arról, hogy az egyes időszakokban hogyan használta a művész a szita médiumát. Míg eleinte a technikai kísérletezések voltak érdeklődése homlokterében, addig a 70-es évek második felétől a motívumok variálása – szín és kompozíció tekintetében egyaránt – lett tevékenységének fókusza. Ezek a későbbi sziták már valamivel nagyobb példányszámokban is készültek, beteljesítve a Műhely eredeti kollektív célkitűzését.

Bak Imre a Zuglói Kör alapító tagja, az Iparterv-generáció meghatározó alakja. 1970-ben nyitotta meg első budapesti önálló kiállítását a Fényes Adolf Teremben (Konkoly Gyulával), a következő évben pedig elnyerte az esseni Folkwang Múzeum ösztöndíját. 1977-ben a Műcsarnokban, majd 1986-ban a Velencei Biennále magyar pavilonjában állították ki műveit. Alkotásai számos jelentős közgyűjteményben szerepelnek, többek között a londoni Tate Modern, a párizsi Fonds national d’art contemporain és a berlini Új Nemzeti Galéria gyűjteményében.