Ádám Zoltán legújabb festményei cigányportrék. Egy-egy arcképpel Ádám Zoltán napokig, hetekig foglalkozik, s eközben az ábrázolt személyek meditációjának tárgyává válnak. A festett arcok statikusak, vázlatszerűek, a legjellemzőbb vonásokból épülnek fel, de mégsem karikatúrák vagy impresszionista vázlatok. Az Ádám korábbi festői periódusaiból jól ismert stíluselemek többsége a cigányportrékon is megmarad. Ilyen a realisztikus figurára festett, az arc fő formáit kiemelő vonalak által létrehozott réteg, vagy a szavak, mondatok ráfestése az arcokra. Így az arcképek a fotó-univerzumból ismét visszakanyarodnak az ikonfestészet hagyományihoz, pontosan úgy, mint Ádám Zoltán 1990-es évek közepén és végén festett ikon-parafrázisainak vagy tibeti portréinak esetében. Emiatt a cigányportrék visszatükrözik az ábrázolt személyek egyéniségének kulcsát, azét az egyéniségét, akiről valójában – a kultúrhéroszokkal tökéletesen ellentétben – egy árva információm sincs. Mivel azonban Ádám Zoltán mítoszt csinált a személyekből – igaz, kifejtetlen mítoszt -, arcuk legalább olyan mélységű üzenetet hordoz, mint azoké, akiknek tetteit olvassuk le tekintetük jelentésének megfejtése közben. Nem hiszem ugyanakkor azt, hogy Ádám Zoltán romantikus, vagy akár etnográfiai érdeklődésből választotta volna festményeinek tárgyát. A cigányportrék egy állomás Ádám Zoltán festészetében, akit valójában a képek működése, a képeknek jelentést tulajdonító néző pozíciója, és a mitikus művészet hagyományainak fenntartása érdekel. Festőként arra a mozzanatra figyel, ami miatt, vagy ami által létrejön egy alapjában érzelmi kapcsolat egy arckép és az arcképet néző között.

Az 1959-ben született Ádám Zoltán 1984-ben végezte el a Magyar Képzőművészeti Főiskolát. A festőként bemutatkozó művész 1990 és 1995 között az Újlak Csoportnak, a független művészeti kezdeményezések terén úttörő csapatnak volt a tagja.  Az 1990-es évek közepétől elsősorban festményekkel vett részt kiállításokon. Jelentős egyéni bemutatója volt 1998-ban és 1999-ben a dunaújvárosi Kortárs Művészeti Intézetben, valamint 2001-ben a Műcsarnokban. Művei megtalálhatók számos köz- és magángyűjteményben (Modern Művészetért Közalapítvány, Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum, Irokéz Gyűjtemény). Munkácsy-díjas.

A kiállítás támogatói: HUNGART, NKA, In Vino Veritas, Inter-Európa Bank, Írókéz Kft, Irokéz Gyűjtemény, Frutta Elettronica, TIMP Nyomda