A Munkácsy-díjas alkotó, Ádám Zoltán, kiállításán grafikákat mutat be. A bársonypapírra, pasztellel készített rajzok egy folyamatosan készülő vizuális naplóból származnak. Ez a napló végigkísérte Ádám korábbi ciklusait: a cigányportrékat, a fiktív cigány épületeket, a galaxisokat, vagy az antik irodalomhoz kapcsolódó illusztrációkat. Az új sorozat grafikái ezen témákhoz is kapcsolódnak, de ezektől eltérő, látomásos, expresszíven ábrázolt elemek, valamint szövegek is megjelennek rajtuk. A művek alapvetően töredékesek, s egy nagyszabású, hamarosan festészeti formában is bemutatásra kerülő, személyes, szürreális ihletettségű sorozat előkészítő alkotásinak is tekinthetők. Az épülettöredékeket, portrékat, tárgyakat, városi látképeket, vallásos szimbólumokat és jeleneteket ábrázoló grafikákra jellemző az Ádám Zoltántól ismert rajzos és festészeti technikák együttes használata. A bársonyos felületen a pasztellkréta színei intenzívek, csaknem világítanak, fokozva a fragmentált, képzelet szülötte témák vizuális hatását.

Ádám Zoltán 1959-ben született, s 1984-ben végezte el a Magyar Képzőművészeti Főiskolát. A festőként bemutatkozó művész 1990 és 1995 között az Újlak Csoportnak, a független művészeti kezdeményezések terén úttörő formációnak volt a tagja.  Az 1990-es évek közepétől elsősorban festményekkel vett részt kiállításokon. Jelentős egyéni bemutatója volt 1998-ban és 1999-ben a dunaújvárosi Kortárs Művészeti Intézetben, 2001-ben a Műcsarnokban, valamint 2003-ban és 2004-ben az acb Galériában. Művei megtalálhatók számos köz- és magángyűjteményben (Modern Művészetért Közalapítvány, Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum, Irokéz Gyűjtemény). Ádám Zoltán 2001-ben kapta meg a Munkácsy-díjat.