Az acb Galériában megrendezésre kerülő legújabb önálló kiállításán Bak Imre (1939), a magyar festészet egyik legnagyobb hatású és legmeghatározóbb alakja a legfrissebb festményciklusát mutatja be, ami A csend változatai címet viseli. Az életművét az elmúlt évtizedekben is a festészet iránti végtelen alázattal építő művész karrierje során mindig új távlatokat nyitott műveiben a geometrikus absztrakció számára. Bak Imre következetesen megújuló életművének az is az egyik fő sajátossága, hogy távlatokban is képes motívumokat, témákat, kompozíciókat szintetizálni, így teremtve összefüggéseket az életmű különböző szakaszai között. A közelmúltban már csak monumentális méretekben alkotó Bak hét finom, éteri kompozícióból állította össze legújabb sorozatát. A 2021-ben festett A csend változatai – az évtizedes távlatban radikális, de mégis játékos változást hozó, szintén az acb Galériában debütáló – 2020-as Helyzet ciklushoz képest temperáltabb, nyugodtabb szakaszt jelöl ki az életműben, amely ugyanakkor új témák és megoldások felé fordul. A Helyzet maszk- és portré-centrikusságához képest az új festményeken sokkal nagyobb hangsúly kerül a tájkép-archetípusokra, amelyek hasonló léptékben Bak 2010-es évek elején festett képein voltak jelen utoljára.

A csend változatai színei is szembetűnő módon alakulnak át a korábbiakhoz képest, az egész sorozatot áthatja a fehér szín elemi élménye. A tiszta fehér mint a misztikus fény allegóriája, forrása beragyogja az új képeket, átsejlik minden világos árnyalat mögül. A fehérnek soha korábban nem volt ilyen központi szerepe Bak Imre festészetében, a képek előterében sem került erre a színre még ekkora hangsúly. Bár Bakot mindig is foglalkoztatta a geometrikus absztrakció metafizikus olvasata, a fehér szín szimbolikája most még látványosabbá teszi ezirányú vizsgálatait. A fehér transzparenciaként, áttűnésként, vagy éppen a „semmi” manifesztálódásaként is olvashatóvá válik a képein. Bak absztrakt festészetével színekkel megkonstruált tereket épített pályája során, A csend változataiban is számos olyan sík forma van, ami térbeli formává transzformálódik a vásznon. Az új sorozat így felfogható egyfajta összegzésként is, amiben kitapintható a geometrikus síkok térbelivé átalakuló dinamikája, a tájak éteri tisztasága és még arc-archetípusok is visszakacsintanak belőle.

Bak Imre az 1960-as évek derekán induló magyar képzőművész-generáció egyik legjelentősebb tagja. Több mint ötvenéves karrierjének festészeti programja változatos, egyben páratlanul következetes, ennek köszönhetően pályája során mindvégig egyenletesen kimagasló kvalitású műveket hozott létre. Bak Imre már az 1960-as évek közepén, a budapesti Magyar Képzőművészeti Főiskola festő szakának elvégzése után megalkotta saját festészeti válaszát az amerikai és német hard-edge és minimalista irányzatokra. Bak ezt követően évtizedeken át töretlenül fejlesztette a festészet utáni absztrakció és a geometrikus absztrakció formanyelvét, egyensúlyba hozva a lokális avantgárd tradíciókat a kortárs festészet mindig változó nyelvével. Bak Imre művei megtalálhatók többek között olyan kiemelkedő közgyűjteményekben, mint a londoni Tate Modern, a New York-i Metropolitan Museum, a stockholmi Moderna Museet, a berlini Nationalgalerie, vagy a bécsi MUMOK. Példaértékű pályája során 2019-ben elnyerte a Prima Primissa díjat, Kossuth- és Herder-díjas, a Velencei Biennálén is képviselte Magyarországot 1986-ban.