Süveges Rita (1986) az acb-ben megrendezett első önálló kiállításán új bársonyfestmény sorozatával összefüggő monumentális acélrajzával debütál az acb Plus terében. Amellett, hogy képein a művész a retrofuturizmussal, azaz a múltból előrevetített jövőképekkel foglalkozik, bársonyra festett alkotásainak egyik kiindulópontja a fény, hiszen Süveges monokrómba hajló képfelületein a világos-sötét, fény-árnyék viszonyokból komponálja a fokozatosan feltáruló látványt. A kiállítás címe is arra utal, hogy a Nap fénye, ami a földi élet fő formálója - évmilliók óta állandó, körülbelül nyolc perces időtartam alatt ér el az űrön át a Földre. Süveges immerzív festészete alacsonyra temperált fény-, és színkontrasztokkal vonzza be képeinek nézőit. Az alkotásait ugyanis többnyire nem lehet gyorsan, egy pillantás alatt befogadni. A látogatóknak el kell időzniük a festmények előtt, míg a szemük hozzászokik a képek vizualitásához, úgy mint éjszaka a fényhiányhoz. Süveges Rita képeinek különleges vizualitása a motívumainak homogenitásából is fakad, amiket gyakorlatilag egyetlen szín árnyalataiból fest meg.

Süveges Rita képeinek a fényhez hasonló fontosságú alapkomponense a színek és anyagminőségek által létrehozott térképzet is. Mi több, a művész festményei akárcsak a 2023-as Infrastruktúra című Esterházy-közönségdíjat nyert sorozata is alapvetően spekulatív terekkel foglalkoznak. A képzeletbeli űrhajók és űrbázisok ezúttal olyan tájakkal, erdőkkel és dzsungellekkel egészülnek ki, amiket szintén az emberiség tudományos képzelete hozott létre. Süveges új festményein az az évmilliókkal ezelőtti flóra jelenik meg, amiből hosszú folyamat során a bolygó szénkészlete alakult ki.

Süveges festészete egy nagyon különös jelenségre is reflektált, a retro jövőképek visszatérésének korszakára, amik a jelen politikai és társadalmi képzeletének hiányában jöhettek létre. Az emberiség a bolygónk elhagyására irányuló eszképista vágyai újból előtörtek a bolygónk ökológiai és klímaválságának fenyegetése miatt.

A művész számos kérdést feszeget még kiállítása képeivel: Vajon a képeken lévő növények, tájak az élet vagy az élettelen regiszterébe tartoznak?  Hol húzódik a természetes és a mesterséges határa? Ha kinyitjuk az űrhajónk - egy mesterségesen létrehozott élettér ajtaját - vajon mi fogad majd ottbennünket?  Karbon kori CGI dzsungelek vagy elsivatagosodott tájak? Vajon élettereink léptékei lekicsinyítődnek vagy felnagyítódnak ebben az új konstellációban? Milyen új egzisztenciális
tapasztalatokat hoz, ha akár képzeletben elhagyjuk a Föld megszokott kereteit, azt a természeti környezetet, amely otthonunk és éléskamránk is egyben?

Süveges Rita interdiszciplináris, kutatás alapú alkotói gyakorlata kettős: közösségi tudásmegosztó projektekben, és hagyományos művészeti terekben, festészeti installációkban vázolja fel a technotudományos képzelet feminista kritikáját. A művész acbs bemutatkozását a TÓTalJOY-díj nyertes, a Magyar Nemzeti Galériában megvalósult Időjárás-Jelenés. Varázslástól a geomérnökségig című önálló kiállítása előzte meg 2024-ben. Süveges 2020-ban elnyerte a Smohay-díjat, korábban Derkovits-ösztöndíjas volt és több ízben jelölték Esterházy-, illetve Strabag-Díjakra is. Süveges Rita idén számos nemzetközi csoportos kiállításon vett részt, többek között a krakkói Bunkier Sztukiban, a prágai Display-ben, a berlini nGbK-ban. Számos műve található közgyűjteményekben úgy, mint a Magyar Nemzeti Galéria Jelenkori Gyűjteményében, a Fővárosi Képtár - Kiscelli Múzeum Gyűjteményében és a székesfehérvári Szent István Király Múzeumban. A művész nemzetközi rezidencia programokon is részt vett, a párizsi Cité des Arts-ban, az ISCP New Yorkban, a Meetfactory Prágában és az MQ AIR-en Bécsben.