10

Kiállító művészek: Batykó Róbert, Halász Péter Tamás, Kis Róka Csaba, Szalay Péter, Tarr Hajnalka

2018-ban az acb fennállásának 15. évfordulóját ünnepli. Ennek apropójából az év folyamán több alkalommal szervezünk olyan eseményeket és kiállításokat, amelyek 15 éves múltunk egy-egy szeletére vagy aspektusára reflektálnak. A 10 című kiállítás öt olyan művészt mutat be, akikkel az acb éppen 10 éve működik együtt, és akik 10 évvel ezelőtt a magyar kortárs művészet legfiatalabb generációját képviselték. A mára már zömmel a középgenerációhoz tartozó alkotók legújabb műveiből Pados Gábor válogatta ki kedvenc darabjait a kiállításra.

Az új művészkorosztály fellépése az acb megújulásának meghatározó tényezője volt, az azóta eltelt egy évtized közös munkájának lenyomata pedig legalább annyira fontos a galéria identitásának szempontjából, mint az egyes művészek praxisa tekintetében. A kölcsönhatás nemcsak a művész-galéria viszonylatban, hanem az egyes művészek között is fennállt, főként a kezdeti időkben, amikor a közös műtermekben folyó munka és beszélgetések nem elhanyagolható alkotói és intellektuális inspirációt adtak az egyéni praxisok kibontakozásához. Ezek legemlékezetesebb helyszíne az azóta legendássá vált Kecske utcai műteremház, amelyben a mostani kiállítók közül többen is dolgoztak.

A művészek közös vonása a médiumoktól független konceptuális gondolkodásmód, amely kísérletezéssel és egyedi, összetéveszthetetlen vizuális karakterrel társul. Tarr Hajnalka, Halász Péter Tamás és Szalay Péter alkotói praxisa az „érzéki konceptualizmus” fogalmával jelzett paradigma mentén mozog. Míg azonban Halász és Szalay művei korunk társadalmi és politikai problémáira reflektálva a magyar neoavantgárd DIY tradícióiból táplálkozó objektekként jelennek meg, olykor művészettörténeti, máskor pop-kulturális referenciákkal terhelten, addig Tarr az emberi lét és tudat egyszerre személyes és általános tematikájában hozza létre valóságtöredékekből építkező, aprólékosan kivitelezett sík- és térstruktúráit. Batykó Róbert és Kis Róka Csaba a festészet médiumának kereteit feszegetik, mindketten jól felismerhető, egyedi stílust képviselve, amely a választékos formai és technikai eszköztár mellett elméleti problémafelvetésekkel és a médium 21. századi szerepére való reflexióval is társul.