Vida Judit életművét követve végig kísérhetjük azt a folyamatot hogyan vett új irányt a rendszerváltást követően művészetében a kerámiáról való gondolkodás. A hetvenes években a főiskolán a hagyományos értelemben vett kerámiaművészetet tanulja, bár már akkor sem az érdekli igazán, sokkal inkább annak határát, más művészeti ágakkal való kapcsolódási lehetőségét keresi. 

Nyolcvanas évekbeli munkái konkrét étkészletelemekből épülnek fel (Mozdulat kávéskészlet és Kalapácsos kanna), de idézőjelbe teszi a használati tárgyak használhatóságát. Az acb Attachmentben most bemutatott, kilencvenes években készült kerámiák nyomokban felismerhető formáik ellenére inkább ironikus módon közelítik meg a tárgyak funkcióját. Luxustárgyak ezek, véletlenül sem mindennapi használatra készültek. Műalkotások. Vagy ahogy Balassa Péter nevezte: metatárgyak; értve ezalatt, hogy a tárgyak saját önreflexióikat is magukban hordozzák.