Kurátor: Balázs Kata

Látogatható: február 11-én 18 órától 21 óráig

valamint február 12-én és 13-án 14 órától 18 óráig

(VI. kerület, Csengery utca 84. hátsó lépcsőház, 4. emelet; 41. kapucsengő)

Dobokay Máté műveinek legmélyebb rétegében mindig a fotográfiai kép episztemológiai vonatkozásai állnak, a leképezés és a teremtett kép között húzódó alapvető, mégis vékony határvonal, amely rendszerint abban is testet ölt, hogy a festészet és a fotográfia állandó egymásba játszása jellemzi őket. Dobokay művei egyszerre reprezentálják és dokumentálják az alkimista-fotográfus munkájának részleteit, dilemmáit, akkurátus és elmélyült, ugyanakkor a játéknak, a meglepetésnek mégis teret hagyó gondolkodásmódját. Dobokay munkái megidézik a modernizmus tudomány és művészet egymás fejlődését organikus módon feltételező nézeteit, amelyek szerint a világ és azt alakító folyamatok megismerhetőek, de ennek az utópisztikus és optimista világképnek szkepticizmusban való feloldódását is.

A művész legutóbbi, a Capa Központban (2019), majd a PINCÉ-ben (2021) rendezett egyéni kiállításainak előterében a fotográfiai kép létrejöttének módját, lehetőségeit, elemi természetét fürkésző kutatás állt, elsősorban az ezüst és vegyületei szerepének vizsgálatára koncentrálva a folyamatban. A mágikus és természettudományos szemléletmód együttes alkalmazásáról az alkotó mostani, pop-up kiállításán bemutatott művek is tanúskodnak. A korai modernizmus Moholy-Nagytól származó terminológiáját idézve Dobokay „anyagértékekkel” folytatott munkáiban a természetes textúra-minőségek és a fotóemulzió manipulálásával megteremtett faktúrakísérletek közti kapcsolatra ismerhetünk.

A konstruált valóság és a fotókémiai eszközökkel manipulált alapanyag ábrázolási lehetőségei a művész két, a mikro- és a makrokozmosz dimenzióit különböző módokon megszólaltató sorozatát egymás mellé állító, most látható kiállításon is kulcsjelentőségűek. A 2014-ben elkezdett Spots sorozat vegyszerrel manipulált instant filmeken létrehozott látványok a reneszánsz festészetből ismert világtáj-ikonográfia parafrázisai, és egyszerre őrzik a tájfestészet 19. századi evolúciójának állomásait a táj atmoszférateremtő, expresszív, egyúttal költői felfogásáról. Ugyanakkor felidézik a fotográfia hőskorának tájfelvételeit, ezeket a világ feltérképezésére irányuló utolsó, enciklopedikus igényű vállalkozásokat is. A mostani kiállításon a sorozat első darabjai mellett a művész 2021-es prágai művészrezidenciája idején készült további alkotások is helyet kaptak. A makrokozmosz perspektívájának ezeken a képeken keresztül történő bemutatása a legfrissebb sorozat, az Erosion darabjaival párba állítva mutatja meg a kapcsolatot, amely „az élet (Kállai Ernő által megfogalmazott) ősjelei”-nek keresését és felmutatását egyértelművé teszik Dobokay munkáiban. Az Erosion mikroszkopikus felvételek, szövetminták, az élet rejtett dimenzióinak lényegét feltáró tudományos felvételek jellegét követi, miközben felidézi a földtani vonatkozású tudományos illusztrációik vizualitását is. Ezek az információ hordozását és továbbadását célzó tudományos felvételek nyelvét használva azonban nem a geológiát érintő tudás őrzésére szolgálnak, sokkal inkább a fotóemulzió viselkedésének újabb, feltárt dimenziójáról szóló adatokéra. Az eljárás ebben az esetben kevésbé direkt kémiai vagy éppen direkt beavatkozásra épülő, sokkal inkább mechanikus: ténylegesen „erodálva” az anyagot az alkotó ezúttal a víz mosását, az egyébként a fotóelőhíváshoz tartozó folyamat túlnyújtását, az emulzió fellazulását vizsgálta a fotópapíron. A véletlennek a megszokottnál is nagyobb teret engedő eljárás nem csupán vizuális kapcsolatot épít ki a pszeudo-tudományos illusztrációk és a képen létrehozott látvány között, hanem az alkalmazott anyag és eljárás sajátosságait egyaránt használva túlmegy a metaforikus-konceptuális jellegen. Ezek a képek egyenesen felidézik a víz és a föld őstörténete között húzódó kapcsolatot, és a táj keletkezésének rejtett dimenzióit ilyen módon feltárva új szempontokkal gazdagítják a mikro-és makrokozmosz Dobokay munkáiban meghatározó összejátszását és ütköztetését.

Balázs Kata