Tarr Hajnalka: Tárgykapcsolat

2018.11.30 - 2019.02.01.

Tarr Hajnalka pályája kezdete óta a valóság vizuális manifesztációjával foglalkozik. Rajzaiból, installációiból és fotó alapú munkáiból egy megragadható igazság utáni alapvető vágy olvasható ki, amely azonban folyamatosan konfrontálódik a tudat érzelmek által befolyásolt valóságával. A fizika megnyugtató törvényeit újra és újra felülírja a pszichológia, a folyton változásban lévő egyéni valóság.

Legújabb fotósorozatában tárgyakhoz való viszonyán keresztül határozza meg önmaga helyét egy általa teremtett vizuális, logikai rendben. A kötött rend alapján felépülő mű központi motívuma a művész maga. Az akt, mint az önreprezentáció egyik legkézenfekvőbb formája a művész közvetlen környezetéből vett tárgyak sorával egészül ki képről képre. A sorozat darabjain az alkotó képe összeszövődik a hozzá rendelt tárgy képével. Alkotói gyakorlatában mind az önreprezentáció hasonló formájára, mind a fotó-szövés technikájára is találhatunk korábbi példákat. Az önvizsgálat témája azonban Tárgykapcsolat című sorozatában társul először szövött formával. A szövés során felhasított felületek noha feloldják a határozott kontúrokat, a valóságnak azonban mégis egy hitelesebb képét adják. Tarr az elemekre bontás, dekonstrukció által ragadja meg a folytonos változást, az valóság állandóan változó megnyilvánulásait. A fotó médiumának dokumentarista jellege, valamint a szövés által létrejött lírai felületek feszültséget teremtenek. Egyszerre rejtőzködő és direkt az egymásba fűzött testek és tárgyak variációs sora.

A valósághoz közel kerülni akarás, a biztonság utáni vágy artikulálódik a sorozat strukturális felépítésében. A test mellé rendelt tárgyak – fekete és fehér sík, növény, értelmező szótár – egymást feltételező helyzeteken keresztül, kimerítve a variációs lehetőségeket végül önmagukba érnek vissza. A rendszer fontos új eleme saját testének bevonása, valamint az elforgatás gesztusa. A neoavantgard művészeti praxisokra jellemző performatív karaktert idézi, amelyben a művész fizikai jelenléte is az adott kontextus által értelmeződik. Az alkotó mint az alkotás immanens része, a cselekvéssor közvetlen alakítója. A Tárgykapcsolat dinamikusan forduló síkjai a Tarr pályáján fontos szerepet betöltő Maurer Dóra Reverzibilis és felcserélhető mozgásfázisok (1972-1975), valamit a Hét fordulat című (1979) munkáit idézik fel. Mind Maurer mind Tarr esetében a megismerési folyamatok vizuális megnyilvánulásának lehetünk a tanúi. Míg Maurer elsősorban a folyamatra koncentrál addig tanítványa esetében a műtárgy érzéki karaktere is szerephez jut.

Tarr Hajnalka művészetében az értelem szüntelenül utat keres az érzelmek útvesztőjében. A késő kilencvenes évek neokonceptuális közegében kibontakozó installatív, szenzuális alkotói gyakorlatában az intellektuális távolságtartás a feltárulkozás igényével találkozik. A pszichológiából kölcsönzött, a személy és világa közötti kapcsolat módját jelentő tárgykapcsolat fogalma is erre a kettősségre mutat. Sorozatában rendszerezéssel kérdőjelezi meg az ésszerűséget, az értelem elsőbbségét, nagyobb teret nyitva ezzel a valóság egy szélesebb spektrumának.