Braun András: Brown-mozgás

2009.04.16 - 05.29.

„Legújabb alkotásaim készítése során minden erőmmel megpróbáltam lazítani sziklaszilárd fantáziám sugallta visszafogottságom eddigi kivetüléseinek megrögzött határain. Hányaveti módon, a látvány adta lehetőségekkel eddig mit sem törődve, olyan úton jártam, ami puhává tette a végeredményt, a képet. Így az sem derülhetett ki, hogy alapvetően nem is úgy látok, mint kéne. Ez a felismerés alapjaiban változtatta meg a festészethez való hozzáállásomat.” (Braun András)

Braun András művészetéről:

Sajátos, összetéveszthetetlen, egyéni stílust alakított ki az 1990-es évek közepén a most negyvenkét éves festő, Braun András. Nem ábrázoló jellegű, geometrikus elemekből és struktúrákból álló, telített színekből építkező művei szinte vibrálnak, dinamikát és energiát sugároznak. Erős szemmunkára kényszerítik a nézőket, akik intenzív optikai élményben részesülnek egy-egy Braun-kép élvezetekor: mint műélvezők, alapos idegrendszeri stimulációt élnek át. Az előző, 2008-as, a Szemtől-szembe, óráról-órára címet viselő festészeti anyag Braun András korábban kifejlesztett festői koncepcióján alapult. Akkor a festményekbe a művész a kompozíció lényeges alkotóelemeiként papírra nyomtatott mintákat applikált. Braun új sorozata az előzőekhez képest oldottabb, lazább színvilágú. Képei az absztrakt festészet nyelvének megújításának újabb lehetőségeiről tanúskodnak. A Braun-féle kép egy több rétegből, egymást átható vonalhálókból vagy foltokból építkező vizuális struktúra. Az egyes rétegek, mint egy-egy hullámcsomag hatnak egymásra a fizikából ismert interferencia-jelenséghez hasonlóan. A hullámok interferenciája azt jelenti, hogy két vagy több hullám ütközik, vagy párhuzamosan halad, vagy keresztezi egymást, s a találkozás során a hullámok rezgésszámuktól és amplitúdójuktól függően kioltják, gyengítik, vagy erősítik egymást. Különösen jól megfigyelhető ez azokon a képeken, ahol ugyanazt, vagy nagyon hasonló vonalhálót fest Braun az előző rétegre. Ilyenkor az apró, de gyakori ismétlődések megzavarják a szemet, a vonalháló vibrálni, lüktetni kezd. A megzavart szem egy idő után nem tudja eldönteni, hogy melyik a felső és melyik az alsó réteg, tehát a kép sajátos térviszonyai is felborulni látszanak. Hasonlót tapasztalunk a kaleidoszkóp lassú mozgatásakor. Ezek az optikai hatások ismertek az álmokból és a pszichedelikus élményekből és tapasztalatokból. Braun képeit szemünk a központi idegrendszerbe juttatja, amelyik megzavarodik, elbizonytalanodik. Színei önálló életre kelnek az optikai turbulencia miatt, s bár műveinek koncepciója hasonló, mindegyik képe más-más festői élményt nyújt. A legújabb képeken ezt az élményt a festékrétegekre applikált papírkivágatok is fokozzák.

2003-tól az acb Galéria folyamatosan bemutatta újabb és újabb ciklusának darabjait a Verso (2003), a HU.GO (2004), a Follow me (2005), az Önindító (2006), a Kronosz és Tsai. (2007) és a Szemtől-szembe, óráról ó-órára (2008) című tárlatokon.

(Szoboszlai János: Optikai stilumációk, Artmagazin, 2004. november)


Élet és Irodalom - Szeifert Judit: Elvesz(t)ett festészet

es.hu/szeifert_judit;elvesz_t_ett_festeszet;2009-04-29.html

/index.php?pageid=40