Ádám Zoltán: M.33., M.65., M.51., M.27., M.82. Galaxisok F.O.A.R.

2004.05.07 - 06.11.

 

 

ÁDÁM ZOLTÁN

M.33., M.65., M.51., M.27., M.82.

GALAXISOK

F.O.A.R.

- című kiállítása

 

 

megnyitó         2004. május 6., 19.00 - 21.00

megnyitja        Várnagy Tibor

nyitva               2004. május 7- június 11,

                          kedd - péntek  14.00 – 18.00

                          valamint előzetes bejelentkezéssel

 

támogatók       Irokéz Gyűjtemény, Műcsarnok Bistro, Írókéz Kft, Frutta Elettronica,

                           Nyakas Pincészet, TIMP Kft, NKA, NKÖM

                       

Ádám Zoltán    1959-ben született, s 1984-ben végezte el a Magyar Képzőművészeti Főiskolát. A festőként bemutatkozó művész 1990 és 1995 között az Újlak Csoportnak, a független művészeti kezdeményezések terén úttörő csapatnak volt a tagja.  Az 1990-es évek közepétől elsősorban festményekkel vett részt kiállításokon. Jelentős egyéni bemutatója volt 1998-ban és 1999-ben a dunaújvárosi Kortárs Művészeti Intézetben, 2001-ben a Műcsarnokban, valamint 2003-ban az acb galériában. Művei megtalálhatók számos köz- és magángyűjteményben (Modern Művészetért Közalapítvány, Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum, Irokéz Gyűjtemény).

 

Ádám Zoltán 2001-ben kapta meg a Munkácsy-díjat.

 

Ádám Zoltán alkotásainak tematikája alapvető filozófiai, vallási és morális témákat érintenek. 2003-as szólókiállításán figuratív festményeket, cigányokról készült portrékat mutatott be, amelyek egyfelől kiváló festészeti kvalitásról tanúskodtak, másfelől történeti-, morális- és társadalmi kérdéseket idéztek fel közvetlenül. Ádám 2003 és 2004 között készült műveinek témája egy új fejezetet képviselnek: csillagképeket ábrázolnak. A művek kiindulópontjai a nagy teljesítményű csillagászati távcsövekkel- és kamerákkal rögzített színes fotográfiák, amelyek fénylő csillaghalmazok, galaxisok, kék, sárga vagy bíbor színekben ragyogó kozmikus ködfelhők képei. Ádám az emberi dimenziók után kozmikus dimenziókhoz fordult. A csillagképek egy felfoghatatlan idő- és térperspektívát reprezentálnak, ugyanakkor visszautalnak az idővel és térrel szembenéző emberi nézőpontra.