Az acb Galéria örömmel mutatja be Stach Szumski, a fiatal lengyel kortárs művészet egyik legtermékenyebb és nemzetközileg is meghatározó alkotójának második önálló magyarországi kiállítását. A Cathedral of Deep Time olyan térbeli és gondolati kísérletként bontakozik ki, amelyben az acb Plus Galéria tere ezúttal egy képzeletbeli, geológiai léptékű katedrálissá alakul: egy olyan spekulatív hellyé, ahol az anyag, a forma és az idő egymásba rétegződő viszonyai válnak érzékelhetővé.

Szumski kiállítása festmények, nagy léptékű muráliák, szobrok, kerámiák és Jacquard-szövésű textilek sokrétű anyagi nyelvén keresztül az anyag alakíthatóságát és belső dinamizmusát vizsgálja. Munkái ásványtani és földtörténeti képzetekből indulnak ki, és olyan időléptékeket idéznek meg, amelyek túlmutatnak az emberi tapasztalat horizontján, hogy a pre- és poszthumán állapotok irányába nyissák meg kollektív kulturális képzeletünket. A kiállítás terében megjelenő csontszerű, kristályos vagy barlangszerű struktúrák éppen ezért mintha egy ismeretlen, másvilági architektúra töredékei lennének – egyszerre idézve régészeti maradványokat, vitális szerkezeteket és egy még csak elképzelt civilizáció töredékes vázát.

Ezzel az anyagközpontú kutatással párhuzamosan Szumski munkái az arte povera hagyományaihoz is kapcsolódnak, amelyeket az efemer jelleg és a természetközeli anyaghasználat érzékenysége jellemez. Ebben a kontextusban a textil különös jelentőségre tesz szert: olyan médiumként jelenik meg, amelyen keresztül a puha és a kemény anyagi minőségek közötti feszültség szószerit tapinthatóvá válik. Esztétikai értelemben a textil látszólag ellentétben áll a kővel és a csonttal, ám ez az oppozíció Szumski munkáiban folyamatosan feloldódik és új formákban szerveződik újra. Ez a dinamika különösen a mennyezetről a padlóig aláereszkedő monumentális Jacquard textíliákban válik érzékelhetővé, amelyek a kiállítótérben totemszerű, átmeneti tereket és határhelyzeteket kijelölő médiumként működnek. Maga a Jacquard technika is sajátos, proto-digitális logikát hordoz: szövési struktúrája a bináris rendszerek és a számítógépes nyelvek korai, techno-archeológiai előzményeként is értelmezhető. 

Szumski rendkívül precíz, aprólékosan kidolgozott akrilfestményeihez, valamint kerámia- és egyéb szobrászati munkáihoz hasonlóan ezek a textíliák is csont- és kötőszöveti motívumokat, mikroszkopikus természeti formákat és fiktív tájképszerű alakzatokat idéznek meg. Ez a kísérteties képi világ egy posztdigitális érzékenységű esztétikát hív elő — egy olyan unheimlich állapotot, amelyben a természetes és a technológiai folyamatok lassan egymásba olvadnak. A művek így megkérdőjelezik a természet és kultúra nyugati gondolkodásban megszilárdult, mesterséges határvonalait, és inkább egy olyan szemlélet felé mutatnak, ahol a lágy és kemény anyagi minőségek folyamatosan érintkeznek, átfedik és áthatják egymást.

Szumski művészetében a kő, a csont, a kristály vagy a textil nem pusztán formai elem, hanem az idő hordozója: olyan anyagi emlékezet médiumai, amelyekben természet és kultúra rétegei egymásba íródnak. A geológia iránti érdeklődés és az emberi vizuális kommunikáció hosszú története így közös horizonton jelenik meg – az őskori barlangrajzoktól és neolitikus jelektől a középkori szimbólumokon át a kortárs graffitikig –, miközben a művek a múlt, a jelen és egy lehetséges jövő képzeteit is egymásba fonják.

Az 1992-ben Gdańskban született művész hosszú évek óta multidiszciplináris gyakorlatot folytat: festmények, installációk, szobrok, grafikák és köztéri beavatkozások egyaránt részét képezik munkásságának. A varsói Képzőművészeti Akadémián végzett, ám művészi gondolkodását legalább ennyire formálták azok az évek, amelyeket elhagyott alsó-sziléziai épületek felfedezésével és művészeti beavatkozásaival töltött. Munkáit számos intézményben mutatták be Lengyelországban és nemzetközi szinten, többek között a varsói Zachęta Nemzeti Galériában, az Ujazdowski Kastély Kortárs Művészeti Központban, a Varsói Modern Művészeti Múzeumban, a wrocławi Nemzeti Múzeumban, a Kyoto Art Centerben, a Ljubljanai Grafikai Biennálén, a Foksal Galériában, valamint legutóbb az elblągi Galeria EL-ben.