Attachment

Roskó Gábor: A barlangi gőte titkos élete

 

2020.09.18 - 10.30.

Roskó Gábor 2015 után jelentkezik ismét önálló kiállítással az acb Galériában. A művész már számos arcát mutatta meg a közönségnek az elmúlt évtizedben, legújabb művei − előző kiállítási anyagához képest – visszatérnek a leginkább Roskó védjegyének számító narratív, figurális festészethez. Az új festményeken ismét számos emberalak tűnik fel, amelyek mind egy művészi magánmitológiával átitatott meseszerű történetbe ágyazódnak.

Roskó legújabb, eddig még be nem mutatott festményciklusának az egyik − a kiállítás címében is megidézett − központi alakja egy valós, de mégis valószerűtlennek ható élőlény: a barlangi gőte. Ez a rejtélyes kétéltű rendkívül hosszú ideig, akár 100 évig is él, és a sötét barlangi léthez való alkalmazkodás jegyében évekig képes mozdulatlannak maradni. A gőte legszembetűnőbb ismertetőjegye, hogy kopoltyúja a testén kívül található, és az intenzív véráramlás miatt ez az egyetlen rózsaszín szerve az egyébként teljesen depigmentált állatnak. Roskó képein az ágas-bogas kopoltyú még hangsúlyosabbá válik, túlburjánzó agancsformát ölt, és az érzékenység és a sebezhetőség egyetemes allegóriájává válik. A barlangi gőték által összefűzött kvázi-történet szálai között a festményeken feltűnik még a zsarnok lovas archetípusa, a sirató Dávid király meztelen alakja, és egy álomszerű jelentben a hegyeken átszökő Spinoza is, akinek menekült zsidó családtörténetére is reflektál a művész, amikor lefesti azt a filozófust, akiről életében vélhetően soha nem készült portrékép.

Roskó Gábor a 2019-ben az Óbudai Társaskörben rendezett önálló kiállításához hasonlóan most is olyan klasszikus műfajokat fogalmaz újra, minta hármas oltár. A farostlemezre festett Spinoza-triptichonon a barlangi gőte alakja a kompozíciótól független cégérként jelenik meg, más műveken pedig a halmozás hatására idegenné, szinte földönkívülivé válik − ez a játék természetesen nem példa nélküli a művész eddigi életművében sem. Roskó acb galériában rendezett kiállítására jellemző továbbá, hogy mesei elemekkel átszőtt figuralitású festményein a korábbiaknál sokkal komorabb hangot üt meg; ez különösen igaz sötét tónusú kórházi kórtermet ábrázoló képére.

Roskó Gábor (1958) a Magyar Képzőművészeti Főiskola sokszorosító grafika szakán diplomázott, művészeti pályája a nyolcvanas évek elején indult. Grafikai és keramikusi munkásságán kívül rendkívül egyedi festészetével tört be már korán a hazai kulturális köztudatba. Műveiben hangsúlyos szerep jut az allegóriáknak és az iróniának. Roskó szubjektíven szelektált történeti és vizuális referenciái között találjuk az ókori állatmeséket, a zsidó hagyományt, valamint a Közel- és a Távol-Kelet kultúráinak elemeit. Művei éppen ezért enigmatikusak és időtlenek. Roskó Gábor legutóbbi retrospektív kiállításának a debreceni MODEM adott otthont 2013-ban, és az acb Galéria mellett többek között a dunaújvárosi Kortárs Művészeti Intézetben, illetve a székesfehérvári Szent István Király Múzeumban is volt már önálló kiállítása. A New York-i New Museum mellett a budapesti Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum, a Magyar Nemzeti Galéria, a Műcsarnok és a Budapest Galéria csoportos kiállításain is szerepeltek művei.