Ladik Katalin: Genezis. Művek az athéni documentáról

2017.09.29.-11.10.

Ladik Katalin legújabb kiállítása a documenta 14 athéni szekciójában, az ottani Kortárs Művészeti Múzeumban kiállított műveket mutatja be. Az erre az alkalomra készült nagyítások az eredeti, 1975-ös diapozitívokról készültek, amelyekhez Ladik Katalin zenei partitúraként szolgáló nyomtatott áramköröket használt föl. A művek szellemi hátterében az a felismerés húzódott meg, hogy a huszadik század folyamán a kommunikációs rendszerek különösen gyors elavulásának lehettünk tanúi. A technológiai evolúció egyes szakaszai mind az előző korszakok lezárulásával jártak együtt, és minden fázis archaikusnak tűnő objektumokat hagyott maga után. Jelen esetben képszerűségükkel lenyűgöző nyomtatott áramköröket, amelyek egykori funkcionalitásukat elveszítve vizuális versekké transzponálódnak Ladik költői perfomativitásában. A ready-made objektek fotóit tizenegy darabos szériába rendezve egy fokozatosan mind bonyolultabbá váló zenei hangzás vizuális alapjának feleltette meg. Az első darabok néhány hangból álló minimalizmusa műről műre új hangokkal bővül, miáltal egy szervesen felépített és egyre gazdagodó zenei folyamatműben vehetünk részt. A sorozatot – egyben a technológiai fejlődésnek ezt a fázisát – az Arany Apokalipszis című vizuális vers zárja le.

A Genezis sorozat nyomtatott áramköreinek vizualitását tovább gondolva Ladik Katalin újabb zenei objekteket is létrehozott, amelyeknek eredeti struktúrájába a hímzés hagyományos technikájával avatkozott be. A nyomtatott áramkörök technikai hűvössége, precizitása és a mérnöki munka finomságának eredménye az emberi kéz beavatkozásának szubjektív hatásaival egészül ki. Különös módon ezek a kézműves beavatkozások mégsem mondanak ellent a tárgy eredeti, technikai karakterének, nem konfliktushelyzetet éleznek ki, hanem egyfajta korrekcióknak tűnnek az eredeti, eleve tökéletesnek látszó struktúra természetén. Ladik Katalint ezek a kis változások, kiegészítések, a másfajta minőségek létjogosultsága és az adott civilizációs helyzetben való reprezentációja foglalkoztatja. Az ugyancsak zenei partitúraként használt műveket a kreatív szubjektum által hagyott nyomok, esetlenségek humanizálják és emelik ki az ipari technológia esztétikájából. Ezeket a műveket a közönség most először láthatja-hallhatja kiállítási helyzetben.

Ladik Katalin költő, hangöltő és performer, a hatvanas évek óta aktív és ma már nemzetközileg is elismert művész Újvidéken, a volt Jugoszláviában indult, a kilencvenes évek eleje óta pedig Magyarországon él és alkot. Tevékenységét az utóbbi években nemzetközi díjakkal jutalmazták (LennonOno Grant for Peace 2016), idén pedig a documenta 14 kiállítójaként Athénban és Kasselban mutatkozott be.