Attachment

Szalay Péter: A felszínen

A kiállítást megnyitja Szarka Péter képzőművész

 

Legújabb kiállításán Szalay Péter a poligonális téri absztrakcióval folytatott kísérleteinek konzekvenciáit felvonultató, komplex installációt mutat be. Vizsgálódásának kiindulópontját sorozatgyártott kommersz kisplasztikai alkotások – festett porcelán-nippek – alkotják, amelyeket Szalay geometrikus absztrakt szobrokká alakít át. A transzformációt kétféle módon, manuális tevékenység közbeiktatása nélkül végzi el: kémiai eljárással a szobor felületére épít kristálystruktúrát, vagy a beszkennelt szobor poligonális hálóját digitálisan redukálja, és 3D-ben kinyomtatja. Mindkét folyamat eredményeként poligonális felületi struktúrájú szoborpárok jönnek létre. A kétféle absztrakt formarendszer szembeállítása a szobrászati absztrakció kérdéseit járja körbe.

Az acb Attachment terének lehatárolásával létrehozott installációban a szobrok zöld háttere a greenbox technológiára utal. A televíziózásban és filmkészítésben használt módszer révén a „zöld dobozban” fényképezett tárgyak és személyek saját fizikai terükből kiemelve egy bármilyen másik térbe helyezhetők a digitális montázstechnika segítségével. Szalay szobrai esetében, mivel meg vannak fosztva – ha csak virtuálisan is – fizikai terüktől, a hangsúly a szobrok mint önmagukban álló testek, és még inkább az őket határoló felületek térbeliségére helyeződik. Amikor a formai analízis tudományos módszerességét az objektjei témájából fakadó humoros távolságtartással ötvözi, a szobrászati absztrakció formai kérdéseinek vizsgálata mellett Szalay ironikusan állást foglal a műfaj jelenlegi térhódítása eredményeként létrejövő, csak formai alapon létrehozott absztrakt szobrászati művek ellen is.

Szalay Péter (1981), bár szobrászként diplomázott, változatos médiumokkal dolgozik, mint az objekt, installáció, lightbox, performansz, video. Művei gyakran működő gépek, melyeket egyszerű anyagokból, és talált tárgyakból, vagy azok elemeiből hoz létre. Művészetében szerencsésen ötvözi a Kelet-európai konceptuális és neokonceptuális művészetből ismert barkács-esztétikát a technika legújabb vívmányaival.

Szalay alapvetően intellektuális munkáiban minden esetben kiemelt a tárgyi megvalósulás (működés, anyaghasználat) jelentésképző funkciója, mely fontos dimenzióját képzi az értelmezésüknek. Munkáinak tematikája az egyszerű fizikai jelenségek metafizikai tartalmaira való rácsodálkozástól a jelen társadalmi, kulturális és művészeti jelenségeire adott reflexiókig rendkívül sokrétű. Kritikus attitűdje a műveiben gyakran felbukkanó iróniában is tetten érhető, mely időnként nyelvi, máskor vizuális játékok, gegek formáját ölti.

 

 

Közreműködők:

Fotó: Deim Balázs

Render: Szakács Ferenc

3D print: Basiliskus