Attachment

Fenyvesi Tóth Árpád: Splendid Isolation

„Érdekes milyen sok azonosság van az 1800-as években élt emberek (Walter Benjamin: Német emberek) és én közöttem.” – írta fenyvesi Tóth Árpád ugyancsak képzőművész barátjának 1984-ben, majd lemondóan így folytatta: „Mennyivel könnyebb csatlakozni valahová, valakikhez, mint úttörőnek lenni”. Fenyvesi Tóth önkritikus mondatai arra vonatkozhatnak, hogy a vidéki, balatonfenyvesi elszigetelségben élő művész a nyolcvanas évekre egyre inkább úgy érezte, elveszítette önmagát, illetve azokat a késztetéseket, amelyek a körülmények ellenében is egy konzekvens életmű létrehozására ösztönözték. Ahogy Benjamin antológiájának hivatkozott írásai, amelyek egy letűnőben lévő polgári világ értékeit (a toleranciát, a szuverenitást, a háborítatlan magánéletet) képviselték a hitleri agresszióval szemben, úgy fenyvesi Tóth is a huszadik század és a kései Kádár-korszak erkölcsi dilemmái és politikai krízisei közepette próbálta önazonosságát megőrizni.

Az acb Galéria mindhárom terében megrendezett kiállítás ezt a jórészt ismeretlen, a művészettörténeti elbeszélésekből hiányzó, ám figyelemre érdemes életművet tárja a közönség elé. A költő, képzőművész és networker fenyvesi Tóth Árpád (1950. július 29, Balatonfenyves – 2014. Balatonfenyves) néhány Budapesten töltött év után a hivatalos és az underground kultúra helyszíneitől egyaránt távolabb, vidéken hozta létre műveit, amelyek a progresszív képzőművészet és a klasszikus avantgárd legjobb tradícióit ötvözték. Habár ismerte a magyarországi neoavantgárd belső köreit, és részt vett a legfontosabb fórumain, mint például a Balatonboglári Kápolnatárlatokon vagy a Fiatal Művészek Klubjának kiállításain, leginkább a történeti avantgárd örökségéhez, Kassák Lajos életművéhez és a jugoszláviai, szabadkai Bosch+Bosch csoport szellemiségéhez kötődött. Elszigeteltsége korántsem jelentett tájékozatlanságot, inkább idealisztikus küzdelmet egy magas szintű szellemi állapot fönntartásáért, amelyre sokszor ő maga ösztönözte barátait is. Egzisztenciális helyzetéből adódóan ugyanakkor fölértékelődtek számára a levelezés útján fönntartható művészbartáságok, és főként jugoszláviai kapcsolatainak köszönhetően aktív tagja lett a művészek nemzetközi mail art hálózatának. Így művei még életében bekerültek jelentős nemzetközi mail art archívumokba.

Fenyvesi Tóth Árpád más neoavantgárd kortársaihoz hasonlóan a művészeti intézményrendszeren kívül szocializálódott, így szellemi irányultságát nem a klasszikus főiskolai képzés, hanem szabadon választott előképek határozták meg. A hatvanas évek közepén, a történeti avantgárd – Tristan Tzara, Tamkó Sirató Károly, Kassák Lajos – példáiból inspirálódva vizuális költészettel foglalkozott, melynek első példája a barátaival (Nemes Ferenccel és Furák Józseffel) közösen létrehozott Levélnapló (1966) c. művészkönyv volt. A vonalvers hagyományával szembeforduló konkrét és vizuális költészete kollázstechnikát, grafikai elemeket és a jelelméleti kutatásokat hasznosító vizuális megoldásokat egyaránt hordozott.

Képverseivel párhuzamosan térelemző lineáris grafikákat, illetve a szürnaturalizmus és a bioromantika hagyományát folytató grafikai munkákat készített (Anyag, Erő, Mozgás sorozat, 1969-1977). A budapesti Faipari Technikumban töltött évei során Csiky Tibor tanítványaként meghatározóvá vált számára a fa anyaga, illetve szintén Csiky hatására a strukturalizmus irányzatának képzőművészeti vonatkozásaihoz is közel került. A nyolcvanas évek első felében ezek a korai tapasztalatok a távol-keleti filozófia iránti érdeklődésével kiegészülve Tao Te King című sorozatának táblaképeihez és papírmunka-sorozatához vezették (1980-84). A Tao te King fenyvesi Tóth talán legkiérleltebb, a magyarországi geometrikus művészet legszebb példáit gyarapító sorozata. A korszellemet is jellemző ezoterizmus és miszticizmus által meghatározott érdeklődését 1982-ben olyan krétarajzokban fogalmazta meg (A-C, B-D), melyek geometrikus-organikus elemekből építkezve egy sajátos absztrahált rendszert hoznak létre, a természet lényeinek és jelenségeinek képét struktúra-elvű, analitikus vizsgálat alá vetve. Ezek a munkák egyben a kassáki architekturális képépítkezéshez is több ponton kapcsolódnak.

1972-től hozta létre első experimentális képregényeit, miután megismerte a jugoszláviai Bosch+Bosch csoport alapító tagja, Slavko Matković ún. szignalista stripjeit. Fenyvesi Tóth Árpád képregényei a médium magyarországi megjelenésének legkorábbi és legmarkánsabb példáit jelentik. 1975-től, sokszorosított képregényeivel bekapcsolódott a magyarországi és nemzetközi mail art hálózatba, és több ezer mail art művet küldött szét postai úton a világ minden részébe. Levelező partnerei voltak többek között: Perneczky Géza, Beke László, Szombathy Bálint, Slavko Matković, Bak Imre, Robin Crozier, Galántai György, Székely Ákos, Szkárosi Endre, Serse Luigetti, John Shannon, Tóth Gábor, Ulises Carrión, Attalai Gábor, Szemadám György, Prutkay Péter, Julien Blaine, Anna Banana, Bakos Zoltán stb.  

A kulturális centrumoktól távol töltött életének, szellemi elszigeteltségének ironikus parafrázisaként 1983-1984 között valósította meg Splendid Isolation című kollázstechnikával készített képregényciklusát, melyet „egyirányú kommunikációs formaként” határozott meg. Utolsó korszakában, a kilencvenes években saját korábbi technikáinak és médiumainak variációit hozta létre, egy hagyományosabb szemléletű, bomló koherenciájú szellemi világ hátterével. 

A kiállítás, amely átfogó képet kíván nyújtani fenyvesi Tóth Árpád hatvanas években induló és a nyolcvanas években kiteljesedő művészpályájáról, mediálisan közelíti meg az életmű egyes szakaszait. Az acb Galériában fenyvesi Tóth geometrikus műveit mutatjuk be a korai absztrakciós kísérletektől a Tao te King sorozat meditatív, a téri viszonylatokat lenyűgöző bonyolultságú vonalhálókban elemző struktúrájáig. A 90 darabos széria léptéke érzékelteti fenyvesi Tóth folyamatokban kiteljesedő munkamódszerét, amely médiumtól függetlenül jellemezte a munkásságát. Az acb Attachment tere fenyvesi Tóth képverseiről kíván áttekintést adni, melyeken korai költészeti ambícióira építve a hatvanas évek végétől dolgozott, elsősorban a kassáki képversek hagyományaira építve. Egyik első képregény-formátumú munkája a Furák Józseffel és Nemes Ferenccel közösen összeállított Levélnapló (1966-68) című művészkönyv. Az acb NA fenyvesi Tóth Árpád 1972-től készült képregényeit, ún. „stripjeit” tárja a közönség elé, melyek a jugoszláv Slavko Matković-tyal kötött ismeretsége eredményeként jöttek létre.

A kiállítást az életművet több vonatkozásában feldolgozó könyv megjelenése kíséri, amely a társszerző Kürti Emese szerkesztésében, Barkóczi Flóra, Miško Šuvaković és Szombathy Bálint tanulmányain keresztül elemzi fenyvesi Tóth Árpád munkásságát.